A mozdonyok jelentősen gyengébbek voltak, mint az U sorozat. Amint az U sorozat a T is belsőkeretes volt a kapcsolt tengelyeknél és külsőkeretes a futótengelynél. Ez lehetővé tette széles tűztér alkalmazását. A gőzhengereket egyszerű siktolattyúk látták el gőzzel Heusinger típusú vezérléssel. A biztonsági szelepek az akkor szokásos rugós szelepek voltak, a kéményre szikrafogó dobot szereltek.
Története
Az első ilyen típusú mozdonyt a Boszniai Fafeldoldozó Társaságnak szállították Teslićbe a társaság saját gazdasági vasúthálózatára, ahol DD1 pályaszámot kapott.
A kkStB 1898-ban vásárolt három db-ot ezekből a keskenynyomtávú mozdonyokból a Gurktalbahn Treibach-Althofen – Klein Glödnitz vonalára. A mozdonok T sorozatjele Treibach kezdőbetűjéből származik.[1]1902-ben további két mozdonyt vettek az 1902. október 5-én megnyitott Kühnsdorf–Eisenkappel helyiérdekű vasút (Vellachtalbahn) számára, melynek üzemeltetését kezdetben a kkStB vezette. Az üzemeltetést 1903. május 20-án a Déli Vasút vette át, amely 1898 és 1904 között még három mozdonyt vásárolt a boszniai gazdasági vasutakra. Különben a Gurktalbahnon a T sorozat jól működött, mert nem voltak jelentősebb emelkedők. A Vellachtal nagy meredekségű emelkedői azonban már korán erősebb mozdonyok beszerzését tették szükségessé.
A Gurktalbahn 1931-es államosításával a három kkStB mozdony az BBÖ-hoz került. A Déli Vasút két mozdonyából a T5 maradt meg a Vellachtalbahnnon, és az államosítás után BBÖ T4 pályaszámot kapott és már 1932-ben selejtezték. Az eredeti T4-et már a karinthiai védelmi harcok alatt a Szerb-Horvát-Szlovén Állam csapatai elrekvirálták. Ezt a mozdonyt JDŽ 187-001 pályaszámon Jugoszlávia különböző keskenynyomtávú vasútjain használták.[2]
A három Gurktaler T mozdony 1938-ban a Német Birodalmi Vasútnál (Deutschen Reichsbahn, DRB) 99.7801–7803 pályaszám-besorolást kapott. A második világháború után az Osztrák Szövetségi Vasutak-hez kerültek, majd 1953-ig ott az ottani számozási rendszerben 198.01-03 sorozat és pályaszámok alatt üzemeltek. Az 1950-es években a 198.01 és 02 még tartalékként szolgált a Gurktalbahnnál, a 198.03 utoljára a Vellachtalbahnon állomásozott. 1960-ig kivonták őket a forgalomból. Vasútbarátok kezdeményezték a 198.03 megőrzését múzeumi célra, de pénzügyi okok megakadályozták ezt.[2]
A sorozat egyetlen megmaradt mozdonya (mely soha nem viselt T sorozatjelzést) a Teslići gazdasági Vasút DD1 pályaszámú mozdonya, mely Teslićben van kiállítva szoborként.
Irodalom
Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
Walter Krobot, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart: Schmalspurig durch Österreich 1825–1975, 4. Aufl., Verlag Slezak, Wien, 1991, ISBN 3-85416-095-X
Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen - Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
Dieter Stanfel: Die Gurktalbahn – Eine Schmalspurbahn in Kärnten. bahnmedien.at, Wien 2009, ISBN 978-3-9502648-3-8
Jegyzetek
↑Az akkori Ausztriában a keskenynyomtávú mozdonyok sorozatjele az első honállomás kezdőbetűje volt. (a fordító megjegyzése)
Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB T című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
