Fekvése
Splittől légvonalban 36, közúton 54 km-re északra, Sinjtől 19 km-re, községközpontjától légvonalban 8, közúton13 km-re északnyugatra, a Dinári-hegység lábánál fekszik. Délnyugatról a Svilaja-hegység és a Peruča-tó, északkeletről a Dinári-hegység határolja.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a római korban is lakott volt. A plébániatemplomnál ószláv templom maradványait találták meg,[2] mely azt igazolja, hogy közvetlenül a horvátok keresztény hitre térése után itt már templom állt. A középkori település valószínűleg a 16. században 1536 körül szűnt meg, amikor a török Sinj várával együtt elfoglalta ezt a vidéket. A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza a töröktől Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace térségét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság, köztük több száz pravoszláv család érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. Az 1714-ben kitört velencei-török háborúban átmenetileg újra török kézre került, de 1715-ben már újra velencei uralom alatt állt. A zasioki plébánia 1770-ben vált önállóvá a potravljei plébániától, ahová azelőtt tartozott. A plébániához Zasiokon kívül még Vučipolje és Dabar településeket csatolták.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 189, 1910-ben 446 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a plébániaházat a partizánok felgyújtották. Később a kommunista hatóságok elvették az egyháztól és üzletet alakítottak ki benne.[2] Egy részét csak 1956-ban tudta felújítani az egyház, míg a plébános a Szent Antal kápolnában lakott. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A Peruča-tónak az 1950-es években történt kialakítása jelentős termőföldeket és legelőket vett el az itt élő lakosságtól. Az elárasztott területek helyett a helyiek pénzbeli kártérítést kaptak. A megélhetési alapjától megfosztott lakosság nagy része Sinjre, Splitre, az Isztriára és Szlovéniába vándorolt ki.[2] A település lakossága ekkor mintegy felére csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ez évben lakosságának 85 százaléka horvát, 13 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település egy rövid időszaktól eltekintve horvát kézen maradt. 1991. szeptember 17-én a szerb szabadcsapatok és a JNA erői intéztek nagyobb támadást a település elfoglalására, de a horvátok visszaverték őket. 19-én azonban a horvát erők kénytelenek voltak a védelmi vonalat a Peruča-tó déli oldaláig visszavonni a szerbek pedig kifosztották és felgyújtották a falu horvát házait, valamint a katolikus templomot. A horvát hadsereg a „Peruča” fedőnevű katonai akció során szabadította fel a települést. A krajinai szerb határ közelében levő falu lakossága csak az 1995 augusztusában végrehajtott „Vihar” hadműveletet követően lélegezhetett fel végleg. Szerb lakossága elmenekült. Lakossága 2011-ben 38 fő volt.
Lakosság
(1869-ben és 1921-ben lakosságát Vučipoljéhez számították.)
Horvátország
é. sz. 43° 49′ 11″, k. h. 16° 33′ 50″43.819588°N 16.563863°EKoordináták: é. sz. 43° 49′ 11″, k. h. 16° 33′ 50″43.819588°N 16.563863°E
