Fekvése
Makarska központjától 17 km-re, községközpontjától 9 km-re délkeletre Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység lejtői alatt a tengerparton, az Adria-parti főút mentén, a makarskai riviérán fekszik. A hegység meredek lejtőin álló régi házai teljes összhangban vannak a település újabban épített tengerparti részeivel. A település képét a plébániatemplom karcsú, magas tornya uralja.
Története
Igrane területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a történelem előtti időkben is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A római uralom emlékei a település temetőjének területén talált római szarkofágok. A 7. században a horvát törzsek egyikeként a neretvánok telepedtek le a tengerpart, valamint a Cetina és Neretva folyók közti területen. Őket a 9. századtól említik a velencei források, mint olyan népet amely kalóztámadásokkal a velencei hajókat fosztogatja. A horvát állam 10. századi megalapítása után a neretvánok szoros szövetségben álltak a horvát uralkodókkal. A velenceiek a szabad hajózás érdekében kénytelenek voltak adót fizetni a horvátoknak. A 11. században a neretvánok által uralt terület is a horvát-magyar királyok fennhatósága alá került. A 12. században hajóhaduk Omiš urait a Kačić nemzetséget szolgálta. Ebben az időben építették a Szent Mihály templomot, mely az egész makarskai riviéra legrégibb temploma.
Igrane első említése 1466-ban történt Stjepan Kosača herceg oklevelében. A török a 15. század végén szállta meg ezt a vidéket. A török uralom idején a lakosság lelki szolgálatát a zivogošćei ferencesek látták el. A térség 1684-ben szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves török uralom alól. Ezután Velencei Köztársaság része lett. A török uralom végével a környező településekkel együtt újra benépesült. A lakosság halászattal, földműveléssel, főként olajbogyó termesztéssel foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 529, 1910-ben 674 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. Az Adria-parti főút megépítése fellendítette a turistaforgalmat. A magasabban fekvő településrészek lakói fokozatosan leköltöztek a partközeli részekre, ahol új házak épültek. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 399 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.
Igrane látképe
A kikötő
Utcarészlet
A plébániatemplom tornya
Tengerparti látkép
Tengerparti látkép
Horvátország
é. sz. 43° 11′ 42″, k. h. 17° 08′ 20″43.195000°N 17.138889°EKoordináták: é. sz. 43° 11′ 42″, k. h. 17° 08′ 20″43.195000°N 17.138889°E
.jpg)
