Brist
Brist látképe a tenger felől
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Gradac
Irányítószám	21335
Körzethívószám	021
Népesség
Teljes népesség	351 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	30 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 07′ 16″, k. h. 17° 19′ 17″43.12111111, 17.3213888943.121111°N 17.321389°EKoordináták: é. sz. 43° 07′ 16″, k. h. 17° 19′ 17″43.12111111, 17.3213888943.121111°N 17.321389°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Brist témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Brist település Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Gradachoz tartozik.

Fekvése

Makarskától légvonalban 31, közúton 38 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re északnyugatra a Biokovo-hegység lejtői alatt, az Adria-parti főút mentén, a tengerparton fekszik. A település teljes hosszában napsütötte tengerparti sétány húzódik, mely északnyugatra Podacával, délkeletre Gradaccal köti össze.

Története

Podaca területe már az írott történelem előtti időben is lakott volt, amit az itt talált, bronzkori és vaskori időszakból származó leletek bizonyítanak. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Az ő emlékeik a Briska stina nevű ókori lelőhelyen található, mára nagyrészt elpusztult halomsírok maradványai. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A horvát törzsek a 7. század végén telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte.

Brist a középkorban is folyamatosan lakott volt, erre utalnak a Turski greb nevű helyen található díszes középkori sírkövek. A középkorban, a 15. században épült a falu legrégibb temploma is mely a régi Szent Margit templom helyén állt. A település a 15. század végétől 1684-ig, kétszáz évig volt az Oszmán Birodalom uralma alatt. Ez idő alatt a lakosság lelki szolgálatát a közeli zaostrogi kolostor ferences szerzetesei látták el. Ebből az időből származik első írásos említése is, amely 1571-ben Mocenigo dózse egyik oklevelében történt. Neve a szilfa horvát „brijest” nevéből származik. A település magja akkor még a Biokovo-hegységhez közel feküdt. A lakosság leköltözése az ófaluból a tengerpartra csak a 19. században indult meg. Egyházilag 1780-ig még a podaci plébániához tartozott, ekkor alapították önálló plébániáját. A török uralom végével a település a Velencei Köztársaság uralma alá került.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, 1809-ben az Illír tartományok része lett, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 471, 1910-ben 550 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, majd a szocialista Jugoszlávia része lett. 1962-ben nagy földrengés pusztította a környéket, melyben számos épület, köztük a Szent János templom is megrongálódott. 1965-ben megépült az Adria-parti főút is. Ennek hatására a hegy alatti Selo lakói teljesen elhagyták régi lakhelyeiket és a tengerpart közelében fekvő Krajon építették fel új házaikat. A település 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 400 lakosa volt.

Népesség

Nevezetességei

• Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt plébániatemploma a település központjában áll. A templomot 1870-ben építették, egyhajós kőépület félköríves apszissal. Homlokzatát kőrozetta, felül pedig piramisban záródó harangtorony díszíti. A főoltár és a két mellékoltár márványból készült. Egyik mellékoltára a Szűzanya tiszteletére van szentelve, Szűz Mária szobra díszíti karján a kis Jézussal, fejükön ezüst korona látható. A másik mellékoltár Szent Margitnak van szentelve, oltárképe a 18. században készült. A falon látható Szent Antal kép Gabrijel Jurkić alkotása 1940-ből. A templom előtt 1960-ban állították fel a falu nagy szülöttének Andrija Kačić Miošićnak a szobrát, Ivan Meštrović alkotását. A szobor a költőt szerzetesi ruhában, ülő pózban lanttal a kezében ábrázolja. A templom keleti falán 1940-ben emléktáblát is avattak a tiszteletére.

• A régi Szent Margit plébániatemploma^[4] 1741-ben épült a régebbi templom helyén, melyet Andrija Kačić Miošić szerint a Bilopavlović család építtetett amikor a 15. században a Mostar melletti Bijelo Poljéról ide telepedett. Ezt a régi templomot említi Marijan Lišnjić makarskai püspök is az 1672-es szentszéki jelentésében. A régi templomból mára csak a gótikus apszis maradt meg, melyet 1741-ben az új templomba építettek be. Az apszisban a Kačić család sírjai találhatók. Az épületet 1966-ban védett műemlékké nyilvánították. 1986-ban az innen kivándorolt Ivan Miošić költségén felújították, 1987-ben pedig emléktáblát avattak a tiszteletére.

• Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt temploma a Miošić család fogadalmi templomaként 1807-ben épült a tengerparton. Késő barokk stílusú, négyszögletes alaprajzú épület, homlokzatán rozettával, felül pedig egy harang számára épített harangtoronnyal. Homlokzata a tengerre néz. A templomot egy 16. századi kápolna alapjaira építették. 1988-ban megújították, ekkor új betonozott kórust és vakolatot kapott. A költségek oroszlánrészét Ljubomir Miošić családja állta, melyhez a helyi hívek munkájukkal járultak hozzá.

• A grčeniki Keresztelő Szent János templom 1900-ban épült arra a helyre, ahol régen is egy Szent János templom állt. Az épületet az 1962-es földrengés teljesen tönkretette és az idő vasfoga is megtette a hatását. Felújítására Ante Pećar vezetésével akciót indítottak a helyiek. Az anyagot a pločei polgármester Ante Karamatić kérésére az SFOR helikopterei szállították. A templom 2002-re teljesen megújult és visszakerülhetett bele a felújított Szent János szobor is, melyet addig a Szent Margit templomban őriztek. A falutól a templomhoz vezető gyalogút három órát vesz igénybe.

• A kétemeletes, balkonos Diana – Marušić ház a tengerparton áll. A 18. században építette akkori tulajdonosa a Kačić család, mai birtokosai házasság útján szerezték meg. Déli része félig nyitott, boltozott épület, mely felett nagyméretű teraszt alakítottak ki. Alsó részén ma is láthatók a puskalőrések maradványai. Falaiba ókori kőtöredékek is be vannak építve.

• Andrija Kačić Miošić szülőháza ^[5] az ófaluban álló emeletes lakóépület puskalőrésekkel. A hagyomány szerint, amint azt a déli homlokzaton elhelyezett emléktábla is hirdeti ebben született a nagy horvát költő 1704-ben. Négyszögletes alaprajzú, részben földbe süllyesztett lakóház. A földszinti gazdasági részt és a lakószintet a nyugati oldalon külső lépcsők kötik össze. Jellemzően a makarskai tengerpart erődített lakóházai közé tartozik, és főként kulturális jelentőséggel bír. Védett kulturális műemlék.

• Joka Kneženić köztéri mozaikképe az ókori életből vett jelenetet ábrázol.
• Határában a „Briska stina” lelőhelyen történelem előtti halomsírok maradványai találhatók, melyeket a későbbi építési munkálatok során szinte teljesen leromboltak és kifosztottak.

• A „Turski greb” nevű helyen 14. vagy 15. századi, gazdagon díszített sírkövek találhatók.

• Az alapiskola épületét^[6] 1878-ban építették a dalmát parlament döntése alapján, Andrija Kačić Miošić költő emlékére, amint azt a déli homlokzaton elhelyezett emléktábla is bizonyítja. Az iskola egy hagyományos kőből épült épület, melynek főhomlokzata délre néz. Ez Dalmácia egyik legrégebbi iskolaépülete, és a horvát nemzeti ébredés óta jelentős szerepet játszott a helyi lakosság oktatásában. Az épületben ma is működik az általános iskola.

• A partmenti épületkomplexum^[7] három lakó- és kereskedelmi célú házból áll, melyek teraszokkal és erkéllyel épültek, a földszinten pedig boltíves arzenálok találhatók. Az építési mód, a forma és a késő barokk stílusjegyek alapján a házak építése a 18. századra tehető. A falakon számos puskalőrés maradt fenn, amelyeket a kalózok elleni védekezés céljából alakítottak ki. A házkomplexum ügyesen ötvözi a lakó és a gazdasági funkciót. A hagyomány szerint Andrija Kačić Miošić ezen házak egyikében élt és alkotott.

Oktatás

Az iskola egyemeletes kőépületét 1878-ban a dalmáciai tartományi gyűlés építtette Andrija Kačić Miošićnak az emlékére. A településen ma a gradaci alapiskola kihelyezett tagozata működik.

Jegyzetek

Források

• Gradac turisztikai irodájának honlapja – (hozzáférés: 2016. november 5.)
• Gradac község hivatalos oldala (horvátul)– (hozzáférés: 2016. november 5.)
• A split-makarskai érsekség honlapja – Brist (horvátul)– (hozzáférés: 2016. november 5.)

További információk

• Prostorni plan uređenja Općine Gradac – Gradac község rendezési terve (horvátul) – (hozzáférés: 2016. november 5.)