Fekvése
Splittől légvonalban 25, közúton 41 km-re északkeletre, Sinjtől 12 km-re délkeletre a Sinji-mező délkeleti részén és a Kamešnica-hegység lábánál, a Cetina-folyó partján fekszik. A légvonalban 15 km-re délnyugatra levő a tengertől a Mosor-hegység választja el.
A község települései
Közigazgatásilag Triljen kívül Bisko, Budimir, Čačvina, Čaporice, Gardun, Grab, Jabuka, Kamensko, Košute, Krivodol, Ljut, Nova Sela, Podi, Rože, Strizirep, Strmendolac, Tijarica, Ugljane, Vedrine, Velić, Vinine, Vojnić Sinjski, Voštane, Vrabač és Vrpolje települések tartoznak hozzá.
Története
Trilj a Cetina kanyonszerű völgyének átkelőhelyeként már ősidők óta fontos szerepet játszott a tengermellék és a szárazföld belseje közötti közlekedésben. Ezt a legrégebbi korokból származó régészeti leletek is igazolják. Ezek között különös jelentőséggel bír a Trilj - Sinj főút déli oldalán található a Krnjačina gomila nevű őskori halom, mely a Sinji-mező és a Cetina folyó középső folyása a megerősített őskori helyeinek a része volt. Az első ismert nép ezen a vidéken az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik erődített településeiken laktak. A rómaiak i. e. 156-ban foglalták el a mai Dalmácia területét, de annak végleges bekebelezése a birodalomba évtizedekig tartó heves harcok és az utolsó dalmát felkelés leverése után csak 9-re sikerült. Ezt követően a rómaiak az itt állomásozó VII. legio részére a mai Trilj feletti Gardunon egy reprezentatív katonai tábort építettek, mely a Tilurium nevet kapta. Innen ellenőrizték ezt a stratégiai jelentőségű vidéket, főként a Cetina (Hippus) átkelőhelyét. A híd mellett fejlődött ki ezt követően Pons Tiluri település a mai Trilj elődje. Itt haladt át a Salonából Dalmácia belseje felé menő kocsiút, mely a mai Triljtől két irányban ágazott el. Az egyik ága délkeletre Arzano és Delminium, míg a másik ág délnyugatra Novae és Narona felé vezetett. Az itteni híd helyreállításáról egy 184-ből származó kőtábla is megemlékezik. A kora keresztény írásos emlékek közül kiemelkedik Justinianus bizánci császár 6. századi adománylevele, melyben a császár a monte cassinoi bencés apátságnak adományozza többek között Pons Cilurit, a mai Trilj elődjét is. A 7. század elején a térséget a pogány avarok és a segédnépeikként érkező szlávok foglalták el, akik nagy pusztítást végeztek a keresztény emlékekben. A mai horvátok ősei a 9. századra már áttértek a kereszténységre és Dalmácia betagozódott a fiatal horvát állam szervezetébe. Trilj a Cetinai zsupánság része lett, melynek központja Sinj vára volt. Az itteni társadalmi élet folyamatosságát több lelet, köztük egy a 7–9. századi oltár előépítmény pilasztere, a 8. század második feléből származó arany nyaklánc, fülbevalópár, gyűrű és a 10–12. századból származó pénzleletek tanúsítják. A leleteket ma a spliti régészeti múzeumban őrzik. Pribina cetinai zsupán idejében 1075 körül Trilj a spliti érsekség törvénykezése alá került. A 12. század elején a horvát területekkel együtt Trilj is a Magyar Királyság része lett. Az Árpádok korából származik II. András magyar király 1210-ben kelt adománylevele, melyben Domald spalatói grófnak és örököseinek Cetina és Trilj („terram quandam nomine Zenitinam et Tril”) birtokait adományozza. Ez egyben Trilj horvát nevének első írásos említése. Tamás spalatói főesperes a 13. században leírja, hogy 1242-ben útban Spalato és Trogir felé a tatárok az egész cetinai zsupánságot végigpusztították. A lakosság a környező erdőkbe és hegyekbe menekült. IV. Béla magyar király 1244-ben a zsupánságot Ugrin spalatói érseknek és grófnak adományozta. Később a bribiri grófok a Subićok voltak az urai. Uralmuknak az 1322-ben a közeli Bisko határában a királyi hadaktól elszenvedett vereség vetett véget. 1345-ben I. Lajos magyar király Nelipić Iván grófnak adományozta. Ebben az időszakban Triljt a leggyakrabban a Boszniából Splitbe és Klisszába menő utazásokkal kapcsolatban említették. 1387-ben átmenetileg I. Tvrtko bosnyák király uralma alá került, aki felvette a Horvátország és Dalmácia királya címet, de 1391-ben meghalt. Ezt követően újra a magyar király alattvalóié, a Nelipićeké, majd a Frangepánoké, a Tallócziaké, Cillei Ulrik grófé és Špirančić Pálé az utolsó cetinai grófé. 1456-ban V. László magyar király a trilji gázlónál fekvő Brodarićot Petar Dražojević poljicai grófnak adta. 1463-ban a török elfoglalta Boszniát, majd 1482-ben Hercegovinát is. 1508-ban Trilj ura Žarko Dražojević gróf elesett a Sinj várát ostromló török túlerővel vívott csatában. 1513-ban maga Trirl is török kézre került. A török uralom alatt Trilj Sinji és Cetinai náhije része volt, majd miután 1537-ben Klissza is elesett az újonnan alapított Klisszai szandzsák része lett. Területét több török birtokos között osztották fel és gyakran volt célpontja a török területek elleni horvát és velencei támadásoknak. 1686-ban Sinjjel és környékével együtt felszabadult a török uralom alól, de az 1699-es karlócai béke értelmében Trilj a közeli Čačvina várával együtt török kézen maradt. Az 1718-ban megkötött pozsareváci béke értelmében az új határt már a Kamešnica- és a Dinári-hegységnél húzták meg, így a település végleg felszabadult. A velencei uralom első éveiben Boszniából, Hercegovinából és Poljicáról érkezett új keresztény lakossággal telepítették be. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással, mellette pedig néhányan kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak. A francia uralom idején a római utak nyomvonalán új utakat építettek, melyek egyike Aržano, a másik Ugljanén és Nova Selán át Vrgorac és Metković irányában haladt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1805-ben megalapították az önálló trilji plébániát. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. Ebben az időszakban 1851-ben építették a forgalom és a kereskedelem élénkítésére az új trilji hidat. 1881-ben megnyitották a trilji fiúiskolát, melynek első tanítója Marin Britvić volt. 1857-ben 49, 1910-ben 216 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A lakosság főként továbbra is a hagyományos mezőgazdaságból és állattartásból élt. A Cetinán felépített új hídon 1948. január 1-jén indult meg a forgalom. Az iparosítás első jele a Cetinka műanyag feldolgozó üzem 1962-es felépítése volt. 1963-ban a dohánytermesztés céljából mezőgazdasági szövetkezetet alapítottak Triljben. A lakosság jelentős része mégis külföldön kereste boldogulását. A nagyszerb politika erősödése 1991-ben a jugoszláv állam széteséséhez vezetett. Trilj 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 1998-ban a település városi rangot kapott. 2006 óta a régi plébánia épületében működő múzeum mutatja be a település és környéke gazdag történeti és kulturális örökségét. 2011-ben a településnek 2076, a hozzá tartozó településekkel együtt 9109 lakosa volt.
Gazdaság
A délszláv háború előtt a lakosság nagy része a Cetinka műanyag feldolgozó üzemben dolgozott, mely a háború idején kézigránátokat gyártott. A háború után a dolgozók egy részét elbocsátották. Ma a lakosság a turizmussal összefüggő szolgáltatásokkal, mezőgazdasági termeléssel és az építőiparban keresi jövedelmét. A település központjában több kávézó, néhány étterem és egy szálloda található.
Oktatás
A horvát nyelvű oktatás 1866-ban indult a településen, az első alapiskola pedig az 1881/82-es tanévben nyitotta meg kapuit. Első tanítója Marin Britvić volt. Kezdetben egyosztályos volt az iskola, majd 1897-ben kétosztályosra bővítették. Ekkor már két tanítója volt. Az 1927/28-as tanévtől lett négyosztályos az iskola. A tanulók száma évről évre növekedett, 1931-ben már 96 fő volt. 1931-ben a község anyagi támogatásával új iskolaépületet emeltek. Az az épület, melynek egy részében ma az iskola működik az 1955/56-os tanévben nyílt meg, mai formáját pedig 1974-ben nyerte el.
Horvátország
é. sz. 43° 37′, k. h. 16° 43′Koordináták: é. sz. 43° 37′, k. h. 16° 43′
