| Hrvace | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Hrvace |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Dinko Bošnjak (HDZ) |
| Irányítószám | 21233 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3144 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 341 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 45′ 36″, k. h. 16° 37′ 12″43.760000°N 16.620000°EKoordináták: é. sz. 43° 45′ 36″, k. h. 16° 37′ 12″43.760000°N 16.620000°E | |
| Hrvace weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hrvace falu és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.
Splittől légvonalban 31, közúton 41 km-re északkeletre, Sinjtől 7 km-re északra, a Hrvacei mező szélén, egy erdős dombocska lábánál, a Sinjből Kninbe menő út mellett fekszik.
A községhez Dabar, Donji Bitelić, Gornji Bitelić, Laktac, Maljkovo, Potravlje, Rumin, Satrić, Vučipolje és Zasiok települések tartoznak.
A helyi hagyomány szerint a település neve a horvát népnévből származik. Eszerint a 7. században a Cetina két partján két nép telepedett le. A nyugati parton a mai Hrvace helyén a horvátok, míg átellenben, a folyó keleti partján a mai Obrovac helyén az avarok. Ezt alátámasztani látszik, hogy amíg a folyó nyugati partján csupa horvát eredetű földrajzi név található, addig a keleti parton jobbára idegen eredetű helynevek vannak.[2] A régészeti leletek mindazonáltal arról tanúskodnak, hogy ebben a szép, zöldellő, patakokkal öntözött völgyben már évezredekkel a horvátok érkezése előtt is éltek emberek.[2] A középkorban az itteni lakosság a közeli Sinj uraitól, a Šubićoktól, a Nelipićektől, a Frangepánoktól, a Tallóciaktól és a Špirančićektől függött. Ők az először 1341-ben még „Fsini”, vagy „Frini” alakban említett[2] Sinj várából, valamint a településtől északnyugatra fekvő, 1372-ben említett kisebb, Travnik (Potravlje) várából igazgatták ezt a Svilaja- és a Dinári-hegység által határolt, termékeny mezők alkotta vidéket, mely egészen Triljig húzódott. Hívei évszázadokig a sinji székhelyű cetinai plébániához tartoztak.
A török először 1513-ban foglalta el Hrvace területét, de a terület sorsát Klissza várának 1537-es eleste pecsételte meg végképpen. Sinj vidékén ezután nagyarányú lakosságcsere ment végbe. Az őslakosság nagyrészt a tenger irányába menekült és a megüresedett településekre előbb az új helyzethez jobban alkalmazkodó vlach pásztornépek, akik a 16. század végére és a 17. század elejére már hithű muzulmánokká lettek. A török közigazgatásban Hrvace és Sinj környéke a Klisszai szandzsák része lett, de az igazságszolgáltatás 1580-ig még a skradini kádi kezében volt.[2] A lakosság főként állattartásból élt, de Hrvace jelentőségét mutatja az a tény, hogy lakossága némileg még meg is haladta a közeli Sinj lakosságát. A településen dzsámi, iszlám iskola és bolt is működött, egykori török temetőjéről pedig a feliratos török sírkövek tanúskodnak. A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace vidékét. Ezt követően újabb jelentős lakosságcsere ment végbe. A muszlim lakosság Livno irányába menekült, helyükre pedig a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. A 18. század folyamán a lakosság éhínségnek és járványoknak is ki volt téve. A legnagyobb pestisjárvány 1786-ban pusztított.[2] A század második felében itt épült meg Dalmácia első ipari üzeme a peručai vasöntöde. Az itt gyártott vas is kiváló minőségű volt, de a vállalkozás sajnos a 19. század elején tönkrement és az ipar többé nem játszott jelentős szerepet a térség gazdaságában. Hrvace plébániája 1757-ben lett önálló, hívei addig a sinji plébániához tartoztak.[3]
1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 1286, 1910-ben 1926 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A község termőföldjei jelentősen csökkentek az 1950-ben a Peruča-tó miatti elárasztás miatt. A lakosság egy része megélhetését veszítve és az egzisztencia megteremtése érdekében nagyobb városokba vándorolt ki. A község területe 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. A délszláv háború során nagyobb részét szerb erők foglalták el, mely 1995 augusztusában a „Vihar” hadművelet során szabadult fel. A háború során lerombolt házakat (köztük a plébániatemplomot, az iskolát és számos lakóházat) újjáépítették. Az iskolában a tanítás csak 1996-ban indulhatott meg újra.[3] Hrvace lakossága 2011-ben 1566 fő volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.286 | 1.466 | 1.460 | 1.714 | 1.752 | 1.926 | 2.137 | 1.913 | 1.914 | 2.122 | 2.003 | 1.916 | 2.117 | 1.856 | 1.637 | 1.566 |
A fejlett helyi feldolgozóipar mellett a településen egy kőbánya működik és itt van néhány magán építőipari cég székhelye is. A lakosság többsége azonban mezőgazdasággal és saját szükségletre történő állattartással foglalkozik.
A település alapiskolája az OŠ Dinka Šimunovića. Névadója Dinko Šimunović a híres író, aki tanárként is dolgozott ezen a vidéken és néhány könyvét az itteni emberek és a természet inspirálta.
