| Milna | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Anamaria Rošin |
| Irányítószám | 21450 |
| Körzethívószám | (+385) 021 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 931 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 31 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 12 m |
| Terület | 35 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 19′ 44″, k. h. 16° 26′ 52″Koordináták: é. sz. 43° 19′ 44″, k. h. 16° 26′ 52″ | |
| Milna weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Milna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Milna falu és község Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Milnán kívül Bobovišća, Bobovišća na Moru, Ložišća és Podhume települések tartoznak hozzá.
Splittől 20 km-re délre az Adrián fekvő Brač szigeten, a sziget nyugati partján, egy a Spliti kapura (Splitska vrata) néző kies öböl, a Milna-öböl keleti végében fekszik. Supetartól ahol a kompkikötő található légvonalban 10, közúton 20 km-re fekszik. Forgalmas kikötőjére, ódon utcácskáira, templomaira, mediterrán stílusú kertjeire szép rálátás nyílik a település feletti magaslatokról. A sziget belsejébe mélyen benyúló öböl kétfelé ágazik, az északi Žalo-öbölre és a délkeleti Panterára.
A település nevét finom, homokos talajú partjáról kapta. Bár közelében idáig régészeti lelőhelyet nem találtak a rómaiak jelenlétét jelzi, hogy a Pantera-öböl végében fekvő Studenac előterében levő termékeny völgy végében egy ókori szarkofágot használtak az állatok itatására. A Brač és a Šolta-sziget közötti csatorna közepén fekvő kis Mrduja-szigeten a Milnai-öböl bejáratánál középkori kápolna áll falában egy befalazott, kereszttel díszített pilaszterrel, melyet valószínűleg egy eddig nem ismert késő ókori milnai templomból vittek oda. Milna első írásos említése 1333-ban történt. A mai plébániatemplom helyén állt Szűz Mária templomot „ecclesia Ste Mariae Milnavi” alakban 1519-ben említik először. Ekörül alakult ki az öbölmenti település magja, melyet a nerežišćai Cerinić (Cerineo) család reneszánsz várkastélya is védett. A család ugyanis ezt az öblöt szemelte ki új várkastélya és temploma felépítésére. A 16. és a 17. században a sziget belsejéből a nerežišćai plébánia területéről új lakosság telepedett le itt mintegy nyolcvan fővel, majd a kandiai háború idején a 17. század közepén a szárazföldről is érkeztek menekültek. Plébániáját 1646-ban alapították, első plébánosa Luka Milovanić atya volt. A 18. századra teljesen benépesült a település, melynek ekkor már mintegy 550 lakosa volt. A megnövekedett népesség számára már szűk volt a régi templom, ezért a várkastély mellett fekvő magaslatra 1783-ban a Gyümölcsoltó boldogasszony tiszteletére Ignacije Macanović tervei szerint új, késő barokk templomot építettek. A mellette álló karcsú harangtorony a helyi Bokanić családból származó kőfaragó munkája. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került. 1806-ban a Zaglav-félsziget előtti csatornában zajlott a „két császár csatája” a francia és az orosz flotta hadihajói között. Ennek során a franciák fontos támaszpontja volt a félszigeten épített Baterija erőd. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1823-ban az osztrák közigazgatásban a település községközpont lett. A település gyors fejlődése a 19. században is folytatódott, amikor a Žalo- és a Pantera-öböl közötti partszakasz tervszerű kiépítése megtörtént. Fejlődött a hajóépítés is, a Pantera és a Vlaška-öbölben levő hajóépítő üzemekben ebben az időszakban több hajót építettek mint a spliti, starogradi, komizai és trogiri hajógyárakban. Kitűnő hajóskapitányok kerültek ki a helyi Peruzović, Bonačić-Mandinić, Babarović és Marangunić családokból, de más brači családok fiai is szolgáltak az Adrián, a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren közlekedő kereskedelmi hajókon. Az egyik akkoriban közismert vitorlás hajótípust éppen itt, Milnában nevezték el bracerának, nevét a Brač-szigetről (olaszul Brazza) kapta. Új kikötőkkel rendelkező kiépített öblök létesültek az 1860-as években is. Ebben az időben alakult ki a település képe keleten a Babarović család hatalmas háromszintes házától a nyugaton emelkedő kétemeletes Scarneo-házig és a kétemeletes konte Alberti-házig, melyről ezt a partszakaszt konteta rivának nevezik. Közte és az egyemeletes Scarneo-ház között építették meg az 1920-as években a várkastélyig vezető monumentális lodzsás lépcsősort. A településnek 1857-ben 1907, 1910-ben 2293 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 830 lakosa volt.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.907 | 2.253 | 2.260 | 2.489 | 2.579 | 2.293 | 3.243 | 1.645 | 1.212 | 1.231 | 1.221 | 1.056 | 860 | 875 | 862 | 830 |
Milna gazdasági bevételi forrásit elsősorban a turizmus adja. A településen két jachtkikötő, szállodák, posta, egészségház és számos kiépített öböl található. A településen halfeldolgozó üzem is működik, emellett a lakosság nagy része foglalkozik olajbogyó termesztéssel és halászattal. Kedvező fekvése miatt, melyben nagy szerepet játszik a Splitbe irányuló, a Spliti kapun átmenő hajóforgalom, nagy tengeri potenciállal is rendelkezik, melyet részben ki is használ. Az olajfaligetek, szőlők közt fekvő Milna a sziget forgalmasabb nyaralóhelyei közé tartozik, rendezett stranddal és szép sétautakkal. A parton számos kereskedelmi egység, cukrászda található. A Milna környéki öblök egy része a partszakaszok tagoltsága miatt a település szélétől alig húsz perces sétával megközelíthető.
A milnai alapiskola az 1848/49-es tanévben kétosztályos fiúiskolaként a Pantera-öböl előterében fekvő Buzolić-házban kezdte meg működését. Ottani működése 1882-og tartott, amikor a szomszédos épületbe, a Sfarčić család házába költözött. Itt 1901-ig működött. Az oktatás 1890-ig olasz nyelven folyt, de 1878-ban tannyelvként bevezették a horvátot is. A tanítói munkát a helyi iskola tanács irányította, melynek elnöke általában a plébános volt. Amikor 1875. Május 15-én I. Ferenc József császár látogatást tett a településen a tanárok olaszul és horvátul is feleltettek. Ekkor került szóba egy másik iskolaépület létesítése is. Ez később a Žalo-öbölben előterében egy kis épületben jött létre két fiú és egy lány osztállyal. Ennek a helyén épült fel 1901-ben a település új iskolaépülete, melyről az épület falán emléktábla emlékezik meg. Az 1934/35-ös tanévben az iskola hatosztályosra bővült és II. Péter trónörökös nevét vette fel. Az 1956/57-es tanévben a községi választmány az iskolát hétosztályosra bővítette. 1959-ben létrehozták az alsótagozatos ložišćei területi iskolát. 1960-ban az iskola Romano Marinović nevét vette fel. 1992-ben Milna alapiskolára nevezték vissza.
