Fekvése
Vrsar egyike a legszebb fekvésű isztriai településeknek. Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Poreč központjától 10 km-re délre, a félszigetbe fjordszerűen benyúló Lim-öböltől 3 km-re északra, az azonos nevű öbölben egy magaslaton fekszik. Kikötőjét a tenger felől a kis Sveti Juraj (Szent György) sziget oltalmazza. A Vrsari-öblöt északról a Montraker-félsziget zárja le. A dombtetőn fekvő eredeti városmagtól az utóbbi évtizedekben kiterjedt a teljes öböl partvidékére, valamint tovább a part mentén keletre a Koversada-sziget és nyugatra Valkanela irányába. Közúton Poreč felől a Poreč-Funtana-Vrsar, az Isztriát átszelő 21-es számú főútról a Gradina-Flergi-Vrsar úton közelíthető meg. A település mellett sportrepülőtér is található. A Poreč és a Lim-öböl közötti szelíd és zöldellő öblök már évtizedek óta csalogatják a turistákat. Vrsar öbölparti része bővelkedik apró kis öblökben és szigetecskékben. Számos romantikus kis szigete van: Figarolica, Lakal, Salamon, Zavata, Galiner, Sv. Juraj, Longa, Gusti školj, Tuf, Galopon, Koversada és Orlandin. Koversada az európai naturista turisták egyik legismertebb nyaralóhelye. Klímája jellemzően mediterrán, az enyhe és csapadékos teleket hosszú forró nyarak követik.
Története
Területe már a történelem előtti idők (ősi várnyomok) óta folyamatosan lakott. A rómaiak előtt a hisztri és liburn törzsek uralták a területet. A rómaiak az i. e. 2. században hódították meg az Isztria területét. A közeli Lim-öbölnél húzódott a határ a parentiumi (Poreč) és a polai (Póla) kolóniák között. A római uralom kezdetén a mai Vrsar területén még nem volt lakott település, de idővel a mai település magját képező domb aljában magánházakból és középületekből álló új falu jött létre. Ez a település főként a késő ókorban fejlődött nagy mértékben. Ekkor már több, fényűző lakóépületekből és gazdasági épületekből álló villagazdaság is működött itt. Mindenesetre Vrsar az egyszerű halászfaluból az évek során fontos kereskedelmi központtá fejlődött, ahol a környék mezőgazdasági termékei (bor, olaj, gabona, sajt, hús stb.) cseréltek gazdát. Az Adria túloldalán fekvő Ravenna közelsége is nagyon kedvező hatással volt Vrsar és a többi isztriai kereskedelmi központ fejlődésére, melyek termékei könnyen eljuthattak az itáliai piacokra. A Vrsari öböl partján áthaladt a Via Flavia, a Pola (Póla) – Parentium (Poreč) – Tergeste (Trieszt) – Aquileia út. A település fontosságára utal a 3. vagy a 4. században készített római térkép a Tabula Peutingeriana adata, amely Ursariát egy Póla előtti kis szigetként ábrázolja. Az ismeretlen római térképész azonban nem ismerte jól a település pontos helyét, mivel Ursariát a mai Vrsartól jóval délebbre, Póla elé tette. Vrsar neve nagyon régi eredetű. A középkori latin nyelvű dokumentumokban „Ursaria, Ursarium, Vrsarium, Orsaria” változatokban szerepel. Az Ursaria név lényegében a Funtana és a Lim-öböl közötti partszakaszt jelölte. A név eredete a nyelvészek szerint egy ómediterrán szóból, a forrást jelentő „ur” főnévből származik. Az ókori tengerészek a Funtana és Vrsar közötti partszakasz forrásait gyakran használták ivóvíz vételezésére. A település e néven volt ismeretes a római és a bizánci időkben is. Ennek szlávosításából származik a település mai hivatalos neve.
A 2. és a 3. században az Isztrián is rohamosan terjedt az új hit a kereszténység. A 4. században Poreč és Póla mellett Vrsar is fontos kora keresztény központtá vált. Szűz Mária tiszteletére szentelt kora keresztény bazilikájának alapfalait 1935-ben tárták fel. A feltárásról Mirabella Roberti 1944-ben kiadott munkájában számol be. A római kori Vrsarból mára ugyan csak épületmaradványok, feliratos kövek és a kikötői gát nyomai maradtak fenn, de a római kultúra a nagy időbeli távolság ellenére máig is ható nyomokat hagyott a település életében. Az 5. század második felében megszűnt a Nyugatrómai Birodalom és az Isztria egy germán törzs a keleti gótok uralma alá került. 538-ban I. Justinianus bizánci császár legyőzte a gótokat és a félszigetet a Bizánci Birodalomhoz csatolta. A bizánci uralom a 8. század végéig tartott. A szlávok első csoportjai a 6. század végén és a 7. század elején érkeztek az Isztriára. Az első feljegyzés a betörésükről 599-ből származik. A fokozódó támadások ellen a latin nyelvű lakosság a megerősített városok (Póla, Rovinj, Poreč) falai mögé húzódott. 599 és 611 között késő római Vrsart is szláv támadás érte, mely során épületei súlyos károkat szenvedtek. A latin lakosság elmenekülése után a 4. században épített korai keresztény bazilika is romokban hevert. A bizánci uralomnak a longobárdok hódítása (751-774) vetett véget, majd 788-ban a frankok foglalták el a félszigetet, melyet Nagy Károly frank uralkodó birodalmához csatoltak. A frankok bevezették a hűbérúri rendszert, a szláv falvak hűbérbirtokok lettek. A 9. század elejétől a félsziget társadalmi életében a német hűbérurak játszottak nagy szerepet. A Mirna és a Lim-csatorna közötti terület a 3. század második felében alapított poreči püspökségé volt. Ezt a területet a püspökség védőszentje Szent Mauro után „Teritorium sancti Mauri”nak nevezték. Nem tudni pontosan, hogy Vrsar mikor került a püspökség uralma alá, de a 10. század végétől egészen 1778-ig a püspökök voltak az urai. Az Isztria a nyugati része ekkor már a Velencei Köztársaság és az aquileiai pátriárka érdekövezetének ütközőpontja volt, Vrsart azonban mindkét fél hiába próbálta megkaparintani a poreči püspökségtől. Vrsar a 10. századtól a 18. századig a püspökség világi uralmának központja volt. A püspökök uralmukat a pápa nevében gyakorolták, aki időnként megerősítette jogaikat. 1177-ben útban Velence és Ancona között III. Sándor pápa meglátogatta a várost és a hagyomány szerint három napig itt tartózkodott. Vrsar a középkor folyamán a püspökök nyári rezidenciájává vált. A püspöki palota kezdetben még fából épült, de a 13. században Ottó püspök számára már kőből építettek rezidenciát. Az Isztria nyugati partvidéke a század második felére már Velence fennhatósága alá került. 1267-ben a poreči püspökség területe Vrsarral együtt lényegében már a dózse védelmét élvezte, de ez a püspökség világi uralmát nem érintette. Birtokai továbbra sem adóztak sem Velence, sem Aquileia felé. A püspök hivatalos megnevezése ebben az időben „episcopus Parentinus et dominus Vrsariae” (azaz Poreč püspöke és Vrsar ura) volt. Néhány püspök ehhez még hozzátette a „comes Vrsariae” (Vrsar grófja) címet is. A 13. század végén Rajmund pátriárka katonái többször támadták Vrsart. A feljegyzések szerint egy ilyen támadás során a katonák hétszáz ökröt és a teljes állatállományt elhajtották.
A püspökség uralma alatt Vrsar a vidéki közösségek életét élte. Önálló statutma volt, a püspöki hatalmat a gubernátor képviselte, aki vazallusainak birtokokat adományozott. Vrsar és a környező birtokok (házak, szántóföldek, legelők, erdők, sótelepek, olajprések, halászat stb.) a püspökség jövedelmeinek legfontosabb forrásai voltak. A reneszánsz és a barokk korban egyre növekedtek a vrsari kőbányák is. A követ főként Velencébe a paloták, templomot és hidak építéséhez használták fel. A 15. és a 17. század között Vrsart többször sújtották járványok. A 17. században néhány püspök állandó jelleggel Vrsarban élt. A 18. században amint arról emlékirataiban is megemlékezik Vrsarban két alkalommal (1743 és 1744.) is időzött korának hírhedt itáliai kalandora és írója Giacomo Casanova. 1778-ban a velencei szenátus megszüntette a vrsari grófságot, ezzel Vrsar közvetlenül a dózse fennhatósága alá került. A birtokok elvételéért a velenceiek pénzbeli kárpótlást adtak a püspöknek. A grófság megszűntével Vrsar közigazgatásilag Sveti Lovreč községhez került. A 19. századba a püspökség egykori birtokai poreči nemesi családoké lettek. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztria a Campo Formió-i béke értelmében a Habsburg Birodalom része lett. Az első osztrák uralom rövid ideig (1797. – 1805.) tartott, mivel 1805. decemberének elején I. Napóleon francia császár Austerlitznél vereséget mért az osztrák-porosz erőkre és a pozsonyi béke 1805. december 26-án az Isztriát a franciáknak adta. Később azonban Napóleon vereséget szenvedett és 1813-ban visszatért az osztrák uralom, mely 1918-ig tartott. A 19. században Vrsar kezdett a régi városfalakon kívül terjeszkedni az öbölben pedig új kikötő épült. Számos új házat építettek a település magját képező domb tengerre néző lejtőin. A 20. század elején 1900-ban új iskola épült. Az olasz és horvát lakosok közötti összetűzéseknek Vrsarban nyoma sem volt. Vrsarnak 1857-ben 773, 1910-ben 1709 lakosa volt. Az I. világháború következményei nagy politikai változásokat hoztak az Isztrián. 1920-tól 1943-ig Vrsar az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. A horvát és szlovén lakosság helyzete főként az 1922-es fasiszta hatalomátvételt követően nehezült meg. Mindkét szláv nyelv hivatalos használatát betiltották és tervek voltak a nem olasz lakosság erőszakos kitelepítésére. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően az Isztria német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. 1944-ben Vrsar környékén is harcok folytak a németek és a partizán egységek között. A település végül csak 1945 május elején szabadult fel. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között az Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Vrsart is Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. 1991-óta a független Horvátországhoz tartozik. 2006-ban Vrsar községből kivált és önálló község lett az északra fekvő Funtana. A település az utóbbi időkben leginkább a tengerparton terjeszkedett. 2011-ben a falunak 1730, a községnek összesen 2152 lakosa volt, többségük a turizmusból él.. Mások főként kereskedelemmel és kisvállalkozásokkal foglalkoznak. A gazdaság további bevételi forrásai a kertészet, a borászat, az olajbogyó termesztés és a halászat.
Vrsar látképe
Vrsar éjszaka
Vrsar kikötője
Vrsar tengerpartja
A Vrsari öböl panorámája
A Szent Márton plébániatemplom
Strand Vrsarnál
Vrsar látképe
A vrsari szoborpark
Horvátország
é. sz. 45° 09′ 00″, k. h. 13° 36′ 36″Koordináták: é. sz. 45° 09′ 00″, k. h. 13° 36′ 36″
