Fekvése
Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 5 km-re északnyugatra, a D48-as főút mellett és a D3-as Pazin-Fiume autópálya közelében egy magaslaton fekszik.
Története
Régészeti leletek tanúsága szerint a helyén már a vaskorban erődített illír település állt, melynek 172 síros hamvasztásos temetőjét számos bronzlelettel a vár alatti mezőn 1883-ban tárta fel Carlo Marchesetti, Karl Moser és Andrea Amoroso. A leletek a trieszti és bécsi múzeumokba kerültek.[2] A maradványokból arra következtettek, hogy az itt élt vaskori ember már szervezett társadalmi rendben élt, földműveléssel, vadászattal, gyűjtögetéssel, állattartással foglalkozott. Fejlett volt a ló-, a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés, a tej- és a hústermelés, a szövés és a használati tárgyak készítése. A település újabb része a vár alatti termékeny mezőn fejlódött ki. Beram településszerkezete ma is tükrözi az ősi elrendezést. Az illír vár volt az alapja a későbbi római erődnek és a középkori várnak.
Beramot írásos forrás, Berengár király adománylevele a trieszti püspök részére 911-ben említi először.[2] A középkorban őrtornyokkal erősített védőfalak oltalmazták. A mai plébániatemplom helyén erős négyszögletes torony állt, ahonnan titkos föld alatti átjáró vezetett domb lábánál levő Jamorina-barlanghoz. A település a 10. században a trieszti püspökség birtoka, majd a Pazini Grófság része lett. 1578-ig városi rangot viselt. Vára fontos szerepet játszott a Pazin és Motovun közötti határ védelmében.[2] Bár a települést falak védték, sokat szenvedett a Cambrai-i Liga és a velenceiek között 1508 és 1510 között zajlott háborúban és elpusztult az 1511-es török támadásban is. Ezt követően a török által megszállt területekről horvát ajkú lakosság települt be. 1578-ban 148 portát számláltak a településen. Az 1615 és 1618 között zajlott osztrák-velencei háborúban ismét súlyos károk érték.
A településnek 1857-ben 656, 1910-ben 435 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak. 2011-ben 233 lakosa volt.