| Serke (Širkovce) | |
 | |
| Református temploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1264 |
| Polgármester | Kisfaludi Nándor |
| Irányítószám | 980 02 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | RS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 957 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 53 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 183 m |
| Terület | 17,71 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 17′ 30″, k. h. 20° 05′ 04″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 30″, k. h. 20° 05′ 04″ | |
| Serke weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Serke témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Serke (szlovákul Širkovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Rimaszombattól 12 km-re délkeletre, a Rima jobb partján található.
2023-ban a kastély kéményéről áthelyezték a gólyafészket különálló oszlopra.[2]
A falu melletti 378 m magas hegyen állott egykor vára. A várat 1274 után valószínűleg a Rátót nemzetségbeli Dezső, a Kaplai család őse építtette, eredeti neve Kapla. 1443-ban Giskra huszitái foglalták el, majd Mátyás szabadította fel. Valószínűleg a török harcokban pusztult el.
A települést 1264-ben "Sirque" alakban említik először. 1274-ben "Cherke", 1427-ben "Serke" néven szerepel a korabeli forrásokban. 1427-ben 64 portája adózott. A 16-17. században a Rákóczi és más nemes családok birtoka volt. A 18. században ismét elnéptelenedett. 1828-ban 131 házában 969 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint: "SERKE. Sirkovcze. Magy. falu Gömör Várm. Urai több Urak, lakosai többen reformátusok, fekszik Feledhez nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű, legelője szoros, fája nints."[3]
Fényes Elek szerint: "Serke, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Rimaszombathoz délre 1 1/2 mfdnyire, a Rima mellett, 96 kath., 873 ref. lak. Ref. anyatemplom. Határa nagyobbrészt róna s első osztálybeli. Nyugotra egy dombon fekszik az a vár, mellyet hajdan a Lorándfyak birtak, s melly most romokban hever. Bonfinius ezt Castrum Zirziethun-nak nevezi. F. u. többen."[4]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Serke, rimamenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 203 házzal és 1017 református vallású lakossal. E község a Lórántffiak ősi birtoka, kiknek itt váruk is volt, melynek nyomai ma is látszanak. Az 1244-iki adománylevélben Sisque néven van említve. Lóránt mester 1324-ben már a serkei vár ura, 1443-ban, a mikor Lorántffy György gömöri alispán volt a birtokosa, Giskra hadai foglalták el a várat. 1460-ban Mátyás király kiűzte innen a cseheket és a várat és tartozékait visszaadta a Lórántffiaknak. 1427-ben már jelentékeny helység lehetett, mert földesurának 64 jobbágyportája volt itt. 1424-ben a Felediek szerepelnek mint földesurak, akik a Lórántffiakkal vérrokonok voltak. A 17. században a Vay, Czegey, Vass, Szilassy, Toldalagi és a Kemény családok az urai, majd a Rákóczy-féle csetneki uradalomhoz tartozik, utána pedig a Kornis, Vécsey, Rédey, Inczédy, Kemény, Bánffy és Szilassy családok a birtokosai, most pedig Gömöry Jánosnak, Draskóczy Lászlónak és Fáy István országgyűlési képviselőnek van itt nagyobb birtoka. A 18. században a serkei járás székhelye volt. Vára a 15. században Kappla néven is szerepelt, akkor, mikor a serkei Lórántffiakkal rokon Kapplay család volt az ura. 1786-ban a községet Sikovcze tót néven is említik. A község a török világban és a Rákóczy-féle szabadságharcok idején több izben volt ütközet színhelye. A faluban két úrilak van. Az egyiket a Szilassyak építtették, ez most a Gömöry Jánosé, a másikat a báró Kemény család emeltette, később Fáy Istváné lett. A református templom 1718-ban épült. Az egyház birtokában több érdekes szent-edény van, melyek a18. századból valók. Serkéhez tartozott Sastelek puszta, amelyet már a 15. században említettek. Serke és Détér között feküdt Czéncz, vagy Chyncz község is, mely 1481-ben merül fel s azután nyoma veszett. Serke község postája, távírója és vasúti állomása Feled."[5]
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.
1910-ben 955-en, túlnyomórészt magyar anyanyelvűek lakták.
2011-ben 936 lakosából 495 magyar, 319 cigány és 89 szlovák.
2021-ben 957 lakosából 822 (+25) magyar (88%), 82 (+11) szlovák, 26 (+341) cigány, (+1) ruszin, 2 (+1) egyéb és 25 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]
A Rimaszombati járás települései  | |
|---|---|
| Központ | Rimaszombat (Rimavská Sobota) |
| Települések | Abafalva (Abovce) • Ajnácskő (Hajnáčka) • Almágy (Gemerský Jablonec) • Alsósziklás (Nižný Skálnik) • Alsóvály (Valice) • Babarét (Babinec) • Bakostörék (Veľké Teriakovce) • Balogfala (Blhovce) • Balogiványi (Ivanice) • Balogpádár (Padarovce) • Balogrussó (Hrušovo) • Balogtamási (Tomášovce) • Balogújfalu (Vieska nad Blhom) • Baraca (Barca) • Bátka (Bátka) • Bellény (Belín) • Bottovó (Bottovo) • Bugyikfala (Budikovany) • Cakó (Cakov) • Cserencsény (Čerenčany) • Csíz (Číž) • Darnya (Drňa) • Derencsény (Drienčany) • Détér (Gemerské Dechtáre) • Dobfenek (Dubno) • Dobóca (Dubovec) • Dobrapatak (Potok) • Dúlháza (Dulovo) • Egyházasbást (Nová Bašta) • Feketepatak (Čierny Potok) • Feled (Jesenské) • Felsősziklás (Vyšný Skálnik) • Felsővály (Vyšné Valice) • Gesztes (Hostišovce) • Gesztete (Hostice) • Gortvakisfalud (Gortva) • Gömörfüge (Figa) • Gömörhegyvég (Poproč) • Gömörispánmező (Španie Pole) • Gömörlipóc (Lipovec) • Gömörmihályfalva (Gemerské Michalovce) • Gömörpéterfala (Petrovce) • Guszona (Husiná) • Hanva (Chanava) • Harmac (Chrámec) • Hubó (Hubovo) • Jánosi (Rimavské Janovce) • Jéne (Janice) • Jeszte (Jestice) • Kacagópuszta (Orávka) • Kálosa (Kaloša) • Karaszkó (Kraskovo) • Kecege (Kociha) • Kerekgede (Hodejovec) • Kiéte (Kyjatice) • Kisgömöri (Gemerček) • Klenóc (Klenovec) • Kopárhegy (Krokava) • Korláti (Konrádovce) • Kőhegy (Lukovištia) • Kövecses (Štrkovec) • Kruzsnó (Kružno) • Magyarhegymeg (Dolné Zahorany) • Medveshidegkút (Studená) • Méhi (Včelince) • Meleghegy (Teplý Vrch) • Naprágy (Neporadza) • Nemesmartonfala (Martinová) • Nemesradnót (Radnovce) • Nyustya (Hnúšťa) • Óbást (Stará Bašta) • Oldalfala (Stránska) • Osgyán (Ožďany) • Perjése (Dražice) • Rakottyás (Rakytník) • Ratkószabadi (Ratkovská Lehota) • Ratkószuha (Ratkovská Suchá) • Rimabánya (Rimavská Baňa) • Rimabrézó (Rimavské Brezovo) • Rimapálfala (Pavlovce) • Rimaráhó (Hrachovo) • Rimasimonyi (Šimonovce) • Rimaszabadi (Lehota nad Rimavicou) • Rimaszécs (Rimavská Seč) • Rimazsaluzsány (Rimavské Zalužany) • Rónapatak (Rovné) • Runya (Rumince) • Sajókeszi (Kesovce) • Sajólénártfalva (Lenartovce) • Sajólenke (Lenka) • Sajórecske (Riečka) • Sajószentkirály (Kráľ) • Serke (Širkovce) • Szeleste (Slizké) • Szútor (Sútor) • Tajti (Tachty) • Tiszolc (Tisovec) • Tóthegymeg (Horné Zahorany) • Uzapanyit (Uzovská Panica) • Vámosbalog (Veľký Blh) • Várgede (Hodejov) • Vecseklő (Večelkov) • Velkenye (Vlkyňa) • Zádorháza (Zádor) • Zeherje (Zacharovce) • Zsip (Žíp) |
