Rohonc (Rechnitz) | |||
Rohonc főutcája | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ausztria | ||
Tartomány | Burgenland | ||
Rang | mezőváros | ||
Járás | Felsőőri járás | ||
Alapítás éve | 1259 | ||
Polgármester | Martin Kramelhofer | ||
Irányítószám | 7471 | ||
Körzethívószám | 03363 | ||
Forgalmi rendszám | OW | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2997 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 71 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 366 m | ||
Terület | 43,8 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 18′ 25″, k. h. 16° 26′ 18″47.306944°N 16.438333°EKoordináták: é. sz. 47° 18′ 25″, k. h. 16° 26′ 18″47.306944°N 16.438333°E | |||
Rohonc weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rohonc témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rohonc (németül: Rechnitz, horvátul: Rohunac, vendül Rohunc) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőőri járásban.
Felsőőrtől 25 km-re keletre, Szombathelytől 15 km-re északnyugatra, Kőszegtől 14 km-re nyugatra a Kőszegi-hegység déli lejtőjén fekszik. Területének észak részét a hegyeket borító erdő alkotja. Ide tartozik a Kőszegi-hegység legmagasabb csúcsának osztrák oldala: az Írott-kő is. A hegyek lábánál szőlők és gyümölcsösök találhatók, melyek összeolvadnak Bozsok ültetvényeivel. Főúton Felsőőr és Szombathely felől a B63-as autóúton, Léka felől a B56 főúton, míg Kőszeg és Bucsu felől alsóbbrendű úton érhető el. Vasútállomása csak teherforgalmat szolgál, az egykori Szombathely–Pinkafő-vasútvonal osztrák oldalon megmaradt szakasza végződik itt. Az Írottkő Natúrpark alapítójaként fontos kerékpáros központ.
2014-ben osztrák régészek neolitikus körárok rendszert tártak fel a település déli határában, ami a terület i.e. 6. évezredbeli lakottságát bizonyítja.[1] 2500 évvel ezelőtt kelták lakták a környéket. Majd a rómaiak innen vezették a források vizét Savariába.[2]
1259-ben Ruhoncz néven említik, de ősidők óta lakott hely gazdag vaskori, bronzkori és római leletekkel. A település egykor két részből állott: a Rohonc-patak nyugati partján Deutschmarkt a Németújváriaké, egykori várának maradványai a Höhenburgon láthatók. 1289-ben Albert osztrák herceg ostromolta és őrsége nyolc nap után feladta. 1291-ben a hainburgi békével került vissza az országhoz. Rohonc és tartozékai 1404-ben kerültek át a Németújváriak kezéből Garai Miklós nádor és testvére, János birtokába. III. Frigyes német császár 1445-ben fegyverrel elfoglalt egy sor határ menti megerősített helyet, így Rohonc is Ausztriához került. Hunyadi Mátyás fegyveresen szerezte vissza Rohonc várát, és 1478-ban tartozékaival együtt ágyúöntő mesterének, Prusciai Margenwerder Jakabnak adományozta. A vár az ostrom során annyira megrongálódott, hogy nem építették újjá, mára nyoma is alig maradt. Margenwerder Jakab 1490-ben eladta a birtokot Paumkirchner András fiainak, Vilmosnak és Györgynek. A Paumkirchnerek birtoklásának idején váltak Rohonc és Szalonak társuradalmakká.[3]
A városnak a 15. századtól vásártartási joga volt, plébániája 1400-ban már működött. A keleti oldalon Ungermarkt a Ják nemzetség birtoka volt, a 16. századtól a Batthyányaké, akik a 17. század elején építették fel várkastélyukat. A Batthyány család levéltára szerint a rohonci uradalomhoz tartoztak: Rohonc oppidum (Rechnitz, Perenye, Velem, Cák, Incéd (Dürnbach), Csém (Schandorf), Nagy- és Kisnarda, Csajta (Schachendorf), Hodász, Ó-Hodász (Hodis), Alsócsatár.[3] 1532-ben a török dúlta fel, melynek következtében az elpusztult lakosság pótlására horvátokat telepítettek ide. Ekkor alakult ki a horvát városrész: Tabor. 1553-ban pestis pusztított, 1605-ben Bocskai hadai pusztították el. 1620-ban itt találkozott Bethlen Gábor Batthyány Ferenccel, aki pártjára állt. A fejedelem 1620. október 8-án itt adta ki egyik oklevelét.[4] 1621 májusában a Dunántúlra betörő, Collalto tábornok vezette császári csapatok elfoglalták és lerombolták Rohoncot és több hozzá tartozó falut is. Miután azonban a császári seregeket átvezényelték az észak-magyarországi főhadszintérre, Batthyány Ferenc még abban az évben visszafoglalta a várat. 1622-ben Batthyány visszaállt a császár pártjára. Rohonc 1644-ben leégett, majd 1686-ban a török ellen vonuló hadak fosztották ki. Falai közt gyakran megfordult Savoyai Jenő herceg.
30 000 kötetes könyvtárát 1839-ben Batthyány Gusztáv a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta.
Időszak | Név | Tisztségek[3] | Feleség |
---|---|---|---|
1527-1566 | I. Ferenc | Vas vármegyei főispán, főpohárnok (1497-1566) és főtárnokmester, szlavóniai és horvátországi bán | Svetkovics Katalin |
1566-1570 | I. Kristóf | pohárnok | |
1570-1588 | III. Boldizsár | főasztalnok | Zrinyi Dorica |
1588-1625 | II. Ferenc | Sopron vármegyei főispán, főlovászmester, a dunántúli részek főkapitánya, a nádori fellebbviteli törvényszék közbírája | Lobkowitz-Poppel Éva |
1625-1659 | I. Ádám | főasztalnokmester és a Dunán inneni részek főparancsnoka | Formentini Katalin Auróra |
1659-1685 | II. Kristóf | Vas vármegye főispánja, a Dunán inneni részek főkapitánya, főpohárnokmester | |
1685-1703 | II. Ádám | országbíró, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja (1693-1703), Vas vármegyei főispán, Dunán inneni főkapitány | gr. Strattmann Eleonóra |
1703-1765 | Lajos | főpohárnokmester, tíz évig Zala vármegye főispánhelyettese, hétszemélyes tábla elnöke, a kir. tábla rendkívüli visitatora (vizsgálója), majd kancellár (1732-1746), 1751-től pedig az ország nádora | gr. Kinsky Teréz |
1765-1799 | József | szombathelyi, majd pozsonyi prépost, erdélyi püspök (1759), kalocsai érsek (1760), esztergomi érsek (1776), bíboros (1778) | |
1799-1828 | Antal József | ||
1828-1840 | I. Gusztáv | ||
1840-1871 | Gusztáv |
1910-ben 4137 lakosából 3216 német, 807 magyar és 99 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott.
1888. december 12-én nyitották meg a településtől délre haladó Szombathely–Pinkafő helyiérdekű vasútvonalat, amely építéséhez Rohonc jelentősen hozzájárult, így a nyomvonal a városhoz közelebb került. A határmenet 1953. március 1-jén megszűnt, elveszítve immár a vasút a jelentőségét. Jelenleg csak teherforgalom üzemel.
1945. március 24-én állítólag itt zajlott a rohonci mészárlás. A település kastélyában Batthyány Margit grófnő (szül.: Margareta Thyssen Bornemisza) vendéglátó, szervezett nagy estélyt, melyen a helyi náci párt prominensei, meghívott vendégek mulattak. A helyi náci vezető és mások ötlete lehetett, hogy a kastély pincéiben elszállásolt 600 zsidó között féktelen mészárlást vigyenek végbe. A történet hitelességét sokan megkérdőjelezték és az osztrák igazságszolgáltatás is tehetetlennek bizonyult, mert a tanúk visszavonták vallomásaikat, az állítólagos résztvevők pedig eltűntek, elszöktek a háború utáni zavaros időkben.[5] A tömegsíroknak sem volt nyoma.[6] 2017-ben egy kutató megtalálni vélte őket, de a feltárásuk elmaradt, ezért továbbra sincs bizonyíték az ügyben.[7] 2017-ben Sacha Batthyany A Crime in the Family címmel könyvet írt a családjában szerinte elkövetett bűntényről.[8]
A várkastélyt a visszavonuló németek felgyújtották.
A határátkelőhely a magyarországi Bozsok felé 1991. június 2-án nyílt meg, és 6–22 óra között üzemelt. A schengeni egyezményhez való magyar csatlakozással a jelentősége megszűnt, a 2009-ben felújított út már alig érinti. 2008-ban elkészült a városhoz közelebbi húzódva a B63-as főút új nyomvonala javítva a megközelítést.
A városból Léka felé induló B56-os főút Kőszegi-hegységen átvezető szakasza kedvelt motoros útvonal, azonban a városon átmenő motoros forgalmat májustól októberig 23–05 óra között korlátozzák, illetve időszakosan a főút városi szakaszáról kitiltják.
2001-ben 3237 lakosából 2918 osztrák, 133 horvát, 115 magyar volt.[9]
Rohonc (a szomszédos Bucsuval és Bozsokkal együtt) érintőlegesen említésre kerül Szamos Rudolf Kántor nyomoz című bűnügyi regényében: négy alkalommal is ezen a tájon szökött át az osztrák-magyar határon a legendás nyomozókutya életét bemutató kötet egyik bűnöző (embercsempész) szereplője, akit végül a negyedik határsértése után, a vépi vasútállomáson sikerült elfogni.