Nem tévesztendő össze a következővel: Belotinc.
Belatinc (Beltinci)
A Szent László-templom Belatincon
A Szent László-templom Belatincon
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségBelatinc
Rangközségközpont
Alapítás éve1379
PolgármesterMilan Kerman
Irányítószám9231
Rendszám területkódMS
Népesség
Teljes népesség2430 fő (2020. jan. 1.)[1]
Népsűrűség137 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság178 m
Terület62,2 (12,19) km²
IdőzónaUTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 36′ 22″, k. h. 16° 13′ 58″Koordináták: é. sz. 46° 36′ 22″, k. h. 16° 13′ 58″
Belatinc község elhelyezkedése
Belatinc község elhelyezkedése
Belatinc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Belatinc témájú médiaállományokat.

Belatinc (szlovénül Beltinci, vendül Böltinci, régebben Belotinci, németül Fellsdorf) település és a hasonló nevű község központja Szlovéniában, a Muravidéken, a Pomurska statisztikai régióban.

Neve

Egy helyi legenda szerint egy csikós fehér lova után kapta a nevét a község. Nevében ott van a fehér melléknév amely szlovén és vend nyelven is beli, bejli.

Fekvése

Muraszombattól 8 km-re délkeletre a 3-as számú Muraszombat-Lendva főútvonal mentén, az A5-ös autópálya mellett, a Mura völgyében fekszik. Halmazos jellegű település.

Története

Belatinc 1698-ban

Első írásos említése 1379-ből való "Belethfalwa" néven, ekkor Nemti (ma Lenti) várának része volt, s Zala vármegye területén egykor volt Csernecz megyében feküdt. 1389-ben "Belothafalwa", 1428-ban "Poss. Berethfolua", 1481-ben "Belothyncz" alakban szerepel a korabeli forrásokban.[2]

Első birtokosai a Csákyak, majd a Gyika nemzetség volt. Később az alsólendvai Bánffy család, eztán a Zichyek birtokába került, akiknek kastélya ma is megtalálható. 1689-ben Némethy Péter tiszttartó írt jelentéseket az esztergomi érsekségnek, melyben a német katonaság beszállásolására is panaszkodik.[3]

Belatinc mezővárosi rangban állt a múlt századokban és híres volt marhakereskedelméről. Uradalmi központként fontos gazdasági csomópontja volt a stájerországi és horvátországi kereskedelmi utaknak.

Vályi András szerint " BELLATINCZ. Népes Mező Város Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai katolikusok, ’s többnyire tótok, az Uraságnak kastéllyával díszeskedik; határbéli földgyei termékenyek, és a’ természetnek sok javaival bővelkednek, első Osztálybéli."[4]

Fényes Elek szerint " Belatincz, vindustót m. város, Zala vármegyében, egy róna, termékeny, de áradásoknak kitett vidéken, 624 kath., 5 óhitű, 8 evang., 30 zsidó lak. – Van itt egy nagy várkastély, kath. paroch templom, roppant magház. Feje egy uradalomnak, mellyhez 21 helység tartozik, s melly a megyében a legtermékenyebb vidéket foglalja el, s csupa vindustótok lakják. Birtokosa volt azelőtt a gr. Csáky, most pedig a Gyika nemes nemzetség, kinek mind a gazdálkodás jobb lábra való állitásáért, mind a jobbágytelkek rendbeszedéséért, mind pedig magának a városnak szépitéséért sokat köszönhet ezen különben elhagyatott vidék. U. p. A. Lendva."[5]

Trianon előtt Magyarországhoz, Zala vármegye Alsólendvai járásához tartozott. 1918-ban a belatinci pogrom során antiszemita zavargások voltak. 1919-ben a Vendvidéki Köztársaság nyilvánította részének, de csak hat napig volt a birtokában. 1920-ban viszont a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kapta meg a trianoni békeszerződés értelmében. 1941-ben ismét magyar fennhatóság alá került, 1945-ben Jugoszlávia visszakapta. 1991 óta a független Szlovénia része.

Népessége

Az 1910. évi népszámlálás a mezőváros 1487 lakója között magyar lakosságot is kimutatott.

Lakóinak száma 2414 fő, akik között horvátok, albánok és szerbek is vannak.

Nevezetességei

A Rous család kápolnája

Belatinc szülöttei

Egyéb híres emberek

Jegyzetek

  1. ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
  2. ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. ↑ PLE, Acta Radicalia, Classis X Nr. 196 (56. cim), 51. csomó (1686-89), No. 233-234.
  4. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Régi képeslapok

Források

(magyarul)
(szlovénül)
(németül)

További információk

(magyarul)
(szlovénül)
(angolul)
(németül)

Kapcsolódó szócikk

Kategória