Fekvése
Kassától 26 km-re délnyugatra, a Bódva két partján terül el az E571-es, Rozsnyó irányába futó nemzetközi út mentén. Itt ér véget a Kassai-medence és kezdődik a változatos Gömör-Tornai-karszt vidéke. A várost átszeli a 21. délkör.
Nevének eredete
Neve a tatárjárás után ide költöző német népesség szepességi eredetére utal. Az Árpád-korban Szekeresfalvának nevezték, mivel királyi szekeresek lakóhelye és lótenyészete volt itt.
Története
A települést a tatárjárás után a Szepességből ide költöző németek alapították. 1255-ben „Scepusy” néven említik először. Az Árpád-korban királyi szekeresek lakóhelye és lótenyészete volt itt. Templomát 1290-ben III. András király kiváltságlevelében már említik. 1320-ban 49 garas pápai tizedet adózott[3]
A középkorban vára is volt, melyet 1449-ben Giskra huszitái építettek, de Hunyadi János még abban az évben elfoglalta és leromboltatta. Ezután a várost és a templomot is kőfallal erősítették meg. A 16. században Szepsi lakossága is református hitre tért, majd az ellenreformáció során nagy részük visszatért a katolikus vallásra.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SEPSI. Moldau, Moldava. Magyar Mezőváros Abaúj Várm. földes Ura Gr. Vandernot Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Bódva vize mellett, Jászóhoz nem meszsze, kies térségen. Hajdani lakosai a’ Királynak hadi butorait hordozák a’ hadban, ’s jeles szabadságaik valának; határja leginkább térséges, és jól termő; vagyonnyai külömbfélék; malmok alkalmatos; eladásra is jó módgyok van.”[4]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Sepsi, magyar m. v., Abauj vgyében, a Forrótól Szomolnokra vivő országutban, rónaságon.”[5]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint (részlet): „A BÓDVA- és a Kanyaptavölgy találkozása pontján, Kassától 30 kilométernyire délnyugatra fekszik Szepsi városa, mely hosszan nyulik el a Bódva mellett. Székhelye a csereháti járásnak, mint ilyen a szolgabiróságnak; van járásbirósága, telekkönyvi hivatala, adóhivatala, pénzügyőri- és csendőr-örsparancsnoksága. Kiinduló pontja a felső-bódvavölgyi (szepsi-meczenzéfi) szárnyvasutnak. Posta- és táviróállomás. Tulajdonképen csak két utczából áll, 330 házzal. Lakosainak száma 1765, köztük 1640 magyar, 44 német, 57 tót. Vallásra nézve 1120 r. katholikus, 526 ev. református, 94 izraelita, a többi egyéb felekezetü. A városnak két temploma van, a régi róm. kath. és az ujabb református. [...] A város házainak egy része ugyanazt az épitészeti tipust mutatja, mely a közeli Meczenzéf házait jellemzi, a mi fenntartja a Szepességről ide költözött egykori német telepesek emlékét. Erre vall a város neve is. Németül Moldaunak, valamint a Bódva vagy Boldva folyót is Moldaunak, moldaui viznek nevezték. Ebből lett valószinüleg a nép ajkán a rokonhangzásu Boldva. [...] Minthogy háboru idején a szepsi gazdák szekereikkel tettek szolgálatot, a mult század második feléig Szekeresfalvának nevezték a várost. Szepsi, Zsigmond korában már virágzó helység volt. A XV. században kezdődő zivataros időkben akkor szerepel először, midőn a cseh Giskra megszállja, erődöt épittet, melyből őrsége ki-kicsap a Bódva völgyének lakosaira, hogy megsarczolja őket. 1449-ben Hunyadi János Giskra ellen indulván, elfoglalta s földig lerombolta erődjét. A török háboruk, szabadságharczok és a vallási villongások alatt szepsi sorsa lapda volt az egyes pártok és hadak kezében. A Torna birtokáért vívott harczok tüzét mindannyiszor meg kellett szenvednie Szepsinek is, a mi megakasztotta természetes fejlődésében; pedig topografiai helyzeténél fogva, mint a Bódvavölgy kulcsa, bár Abauj-Torna vármegyének kisebb mezővárosai közé tartozik, ma is meg vannak kellékei arra, hogy környékének élénk forgalmi góczpontja legyen. [...] Mint a népszámlálás adatai mutatják, ma ugyszólván teljesen magyar, az alig 5% idegen ajku is már eltünik a magyarságban. Társas életét a polgári kaszinó s a kath. olvasókör, meg a tüzoltóegyesület eleveníti; a nagyrészt kisiparosokból és kisgazdákból álló polgárság hiteligényeit a takarékpénztár és egy hitelintézet elégiti ki. A szegényekről és betegekről a szegények-háza gondoskodik. Iskolája hat osztályu. A várostól nyugatra, a tornai uton van kis fürdője; a Szőllőtető-hegy oldalában (szintén nyugatra a várostól) emlitésre érdemes egy barlang, mely még nincs kikutatva. A kik behatoltak az üregbe, meglehetős nagy kiterjedésünek mondják. E barlang "Barátlyuk" elnevezés alatt ismeretes és a népmonda azt tartja felőle, hogy a 9 kilométerre fekvő tornai várral alagut kötötte össze.”[6]
A trianoni diktátumig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 2197 lakosából 2163 magyar.
A lakosság aránya az utóbbi tíz évben fordult meg, 1991-ben még magyar többségű település volt.
2001-ben 9525-en lakták, ebből 4847 szlovák, 4158 magyar és 353 cigány.
2011-ben 11068 lakosából 4683 szlovák, 3279 magyar, 1085 cigány, 30 cseh és 1942 ismeretlen nemzetiségű.[7]
2021-ben 10305 lakosából 5399 szlovák, 2897 magyar (28,1%), 1574 cigány, 28 cseh, 20 ukrán, 12 rutén, 6 német, 3 lengyel, 1 morva, 1 vietnami, 1 bolgár, 1 osztrák,1 ír, 8 ismeretlen nemzetiségű.[8]
Szlovákia
é. sz. 48° 36′ 56″, k. h. 20° 59′ 57″48.615556°N 20.999167°EKoordináták: é. sz. 48° 36′ 56″, k. h. 20° 59′ 57″48.615556°N 20.999167°E
