Fekvése
Kassától 26 km-re délnyugatra, a magyar határ mellett fekszik.
Élővilága
A faluban számos gólyafészek van, 2013-ban 9 fészekben volt költés.[2] 2014-ben az Euronatur Buzitát nyilvánította az év Európai Gólyafalujának.
A vadállomány vegyesnek mondható, az apróvad (fácán, fürj, nyúl) létszámát tekintve nem jelentős, nem is vadásznak ezen fajok egyedeire. Az őz elterjedése minden szempontból meghatározó. Szarvas, vaddisznó váltóvadként van jelen, habár egyre több példány alkalmazkodik és megmarad a területen.
Története
1262-ben „villa Bozita” néven említik először, más források szerint már 1138-ban szerepel oklevélben. Neve a szláv Božeta személynévből származik. Valószínűleg a 11. században élt Fancsal nádor apja, Bozete nevét viseli.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BUZITA. Buzitze, Buzics. Magyar falu Abaúj Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Kassátol egy, és negyed rész mértföldnyire, minden elegendő javai lévén, első Osztálybéli.”[3]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Buzitha, magyar falu, Abauj vgyében, Kassához 1 órányira; felemelkedett helyen a Kanyapta mocsár mellett; 807 r. kath. 129 g. kath., 8 evang., 176 ref., 28 zsidó lak. Kath. és ref. anyatemplomok. Szántófölde meglehetős; erdeje derék; vizimalma van, de ivó vize rosz. F. u. Szentimrey, Korponay, Pongrácz, Szeldmayer s m.”[4]
Borovszky monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Félórányira kelet felé fekszik Buzita község körjegyzőséggel, 204 házzal, 1203 magyar lakossal. Postája magának van, távirója Nagy-Ida, vagy Szepsi. Itt van Szentimrey Gellért nagybirtokos régi kastélya, mely már kétszáz évvel ezelőtt is a család birtokában volt. Ódon, nagy, érdekes épület, tágas lakosztályokkal. Sok régi festményt és nyomtatványt találunk itt megőrizve, többek közt egri, lőcsei, bártfai, kassai, nagyszombati, pozsonyi stb. nyomtatványokat a XVI., XVII. és XVIII. századból és Gvadányi Sándornak, Szendrő vára kapitányának eredeti kéziratkönyvét 1696-ból, naplószerü jegyzetekkel, latin és német fogalmazványokkal. Mint ritkaságot, fölemlitjük e gyűjteményben egy bizanczi motivumokkal selyemmel himzett Mária-képet, melyen következő felirat olvasható: "Wahre Abbildung des marianischen Gnadenbild, so Ao. 1696 den 4. Novemb. zu Beer in ober Ungarn zum ersten dann auch zu mehrmalen auf beuden augen weunte." A községnek két temploma van, róm. katholikus és református. Az elsőt Szentimrey Pál épittette 1740-ben. Benne van a család ezen ágának sirboltja és oratoriuma. Buzita határában találtak bronzkori emlékeket is.”[5]
A trianoni békediktátumig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Szlovákia
é. sz. 48° 31′ 55″, k. h. 21° 04′ 33″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 55″, k. h. 21° 04′ 33″
.jpg)
