| Bernadette Lafont | |
 | |
| Született | Bernadette Paule Anne Lafont[1] 1938. október 28.[2][3][4][1] Nîmes[5][1] |
| Elhunyt | 2013. július 25. (74 évesen)[6][2][3][7][4] Nîmes[8][1] |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | három gyermek:
|
| Szülei | Roger Lafont |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | elnök (1990–1996, Ateliers de création audiovisuelle de Sommières) |
| Kitüntetései | |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Saint-André-de-Valborgne |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1957–2013 |
| Híres szerepei | Léone (A csitri) |
| Díjai | |
| César-díjak | |
| Legjobb mellékszereplő színésznő A csitri (1986) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bernadette Lafont témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bernadette Lafont (Nîmes, Gard megye, Franciaország, 1938. október 28. – Nîmes, 2013. július 25.) César-díjas francia színpadi és filmszínésznő, a francia új hullám (Nouvelle Vague) jelentős színművésze. Az 1950-es évek végétől 170-nél több mozifilmben és televíziós produkcióban szerepelt.
Cévennes-vidéki protestáns családból származott. Apja Roger Lafont, Saint-Geniès-de-Malgoirès-i gyógyszerész, anyja Simone Illaire háziasszony volt.[12] Szülei Nîmes-be költöztek, Bernadette leányuk az 1842-ben alapított nîmes-i régi protestáns kórházban született.
Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a nîmes-i leánygimnáziumban végezte (ma: Collège Feuchères). Szenvedélyesen szerette a táncot, elvégezte a nîmes-i operaszínház tánctanfolyamait. Brigitte Bardot első zenés filmjeit nézve ő maga is táncosnői karrierre készült. Szenvedélyes, dél-francia temperamentuma, az operaházi tánctanfolyamok hajlékony, kiváló táncossá tették. 16 éves korában letette a kisérettségit.[13]
Táncosnőként kezdte pályáját. Az 1950-es évek közepén a francia új hullám (Nouvelle Vague) felfedezték. François Truffaut és Claude Chabrol több filmjében szerepelt. 1957-ben első férjével, Gérard Blain színésszel együtt szerepelt Truffaut Kölykök (Les mistons) című filmjében,[14] amelyet Lafont szülővárosában, Nîmes-ben forgattak, kevés pénzből.[12][15][16]
A francia új hullám filmjeinek kiemelkedő, szinte jelkép értékű szereplője lett. 1958-ban Chabrol A szép Serge (Le beau Serge) filmjében Lafont ismét első férjével együtt játszott,[17] majd az 1960-as Nőcskék (Les bonnes femmes) című Chabrol-filmben megmutatta szenvedélyes és szexi természetét.[18] Ezt a ellenállhatatlanul vonzó, lendületes temperamentumot vitte magával Chabrol többi filmjében is, az 1961-es Les godelureaux-ban (kb. „Piperkőcök”), és jóval később, az 1986-os Lavardin felügyelő (Inspecteur Lavardin) felügyelő női főszerepében is. Fékezhetetlen, lázadó, a férfiakat ujja köré csavaró szerepeinek sikere nyomán Lafont-ra ráragasztották a „falusi vámpír” (vamp villageoise) gúnynevet. Karakterét maga Truffaut a svájci Michel Simon által alakított szélhámos csibészek női megfelelőjének tartotta, egyfajta „női mumusnak” (voyou femelle), aki el tudja hitetni magáról, hogy igazán ismeri a való életet, viharzó érzelmei irányítják, emellett erőteljes bűnözői energiát képes magából és másokból felszabadítani. Chabrol vele forgatta az 1972-es Egy olyan szép lány, mint én (Une belle fille comme moi) című bűnügyi filmvígjátékát, ahol Lafont hasonló, elsöprően anarchisztikus jellemet formált meg.[12] Legjobb szerepeiben fékezhetetlen, kalandvágyó, lázadó nőket alakított, gátlástalan érzékiséggel. A jólnevelt, polgárasszonyok szerepe távol állt természetes mentalitásától, vidáman előadott elvetemültésge feje tetejére állította a polgári illemszabályokat.[14]
Az 1970-es évektől több rendezővel is dolgozott, így Nelly Kaplannal (A kalóz menyasszonya), Jacques Rivette-tel (Out 1), Nadine Trintignant-nal (Défense de savoir) és Luc Béraud-val (La tortue sur le dos), 1984-ben Just Jaeckin rendező Gwendoline c. romantikus komédiájában, az 1990-es években Marion Vernoux-val is (Personne ne m’aime). Szabó László újhullámos színész-rendező két filmjében szerepelt, Az ördög fehér kesztyűje című 1975-ös vidám film noirban, melyről maga Truffaut is elismerő kritikát írt, valamint a Zig Zig című romantikus vígjátékban, ahol a rendező kontrasztba állította a két női főszereplőt, az újhullámosok imádott antisztárját, Lafont-t és a konszolidált, hűvös szőke Catherine Deneuve-öt.
Főszerepet játszott Jean Eustache rendező 1973-as botrányfilmjében, A mama és a kurvá-ban, melyet a cannes-i fesztiválon mutattak be, itt először felháborodást és zajos tiltakozást váltott ki. A szakmai zsüri azonban váratlanul a filmnek ítélte a Zsűri díját.[19] A film, amely egy munkakerülő fiatalember (Jean-Pierre Léaud) gátlástalan és változatos szerelmi ügyeit tárgyalja több különböző helyzetű nővel (Lafont, Françoise Lebrun, Isabelle Weingarten), hamarosan kultuszfilmmé vált, bár erkölcsi nihilizmusa bírálatokat és vitákat gerjeszt.
1986-ban Lafont elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó César-díjat Claude Miller rendező 1985-ös filmjében, A csitriben (L’effrontée) nyújtott alakításáért. Chabrol Maszkok (Masques) című fekete komédiájában mutatott teljesítményéért 1987-ben ismét jelölték ugyanerre a díjra. 2003-ban színművészi életművéért a César-életműdíjjal tüntették ki. 2009-ben a francia Becsületrend tiszti osztályát adományozták neki.
1957–1959 között Gérard Blain (1930–2000) francia színésszel élt házasságban, aki 1956-ban az ő kedvéért vált el előző feleségétől, az Estella Blain (1930–1982) művésznéven szereplő Micheline Estellat színésznő-énekesnőtől. 1959-ben elváltak.
1959. szeptember 13-án a Gard megyei Saint-André-de-Valborgne-ban feleségül ment Medveczky György Lajos (Diourka Medveczky) magyar származású szobrászhoz és filmrendezőhöz, aki 1948-óta élt Franciaországban.[20] E házasságból három gyermekük született, Élisabeth (1960), David (1961) és Pauline (1963-1988). A két leány felvette anyjuk vezetéknevét és színésznő lett. Pauline 1988-ben a Cévennes hegységben túrázva lezuhant és életét vesztette. A család birtokán, Saint-André-de-Valborgne-ban temették el.
1978-ban (majd 1990-ben) Lafont kiadta önéletrajzát La fiancée du cinéma (A mozi menyasszonya) címmel.
2004-ben egy díjnyertes, nemesített rózsafajtának a Bernadette Lafont nevet adták.[21]
Bernadette Lafont 2013. július 25-én, 74 évesen hunyt el szülővárosában, Nîmes-ben.[22] Saint-André-de-Valborgne-ban, a család birtokán, leánya mellé temették.[23] François Hollande köztársasági elnök közleményben nyilvánította részvétét a családnak.[24]
