Bernard Blier | |
Bernard Blier a Férfiak Póráz nélkül című filmben (1975) | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Bernard Blier |
Született | 1916. január 11. Buenos Aires |
Elhunyt | 1989. március 29. (73 évesen) Saint-Cloud[1] |
Sírhely | Cimetière parisien de Thiais |
Házastársa | Gisèle Brunet (1937–1965) Annette Martin (1965–1989) |
Gyermekei | Bertrand Blier (1939) |
Pályafutása | |
Iskolái | |
Aktív évek | 1937–1989 |
További díjak |
|
Bernard Blier IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernard Blier témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bernard Blier (Buenos Aires, 1916. január 11. – Saint-Cloud, 1989. március 29.) francia színész.
Az egyetem irodalomszakát végezte el, majd Párizsban újságíró lett. Mint színész Raymond Rouleau tanítványa volt. Éveken át dolgozott Louis Jouvet mellett. 1937-től szerepelt filmekben. 1937–1989 között több mint 150 filmben volt látható. A második világháború alatt Mayenne-ben harcolt a második gyalogezred tagjaként. 1940-ben fogságba esett és egy ausztriai táborba internálták. Egy évvel később szabadult, és visszatért Párizsba.
A kisemberek, az egyszerű francia polgárok életteljes alakítója drámákban és vígjátékokban. A háborút követően barátai lettek Christian-Jaque, Claude Autant-Lara és Marcel Achard. Az 1950-es években még csak kisebb filmekben játszott. 1957-ben szerepet kapott Amikor a nő zavarba jön című Yves Allégret rendezte filmben. Ismertebb alakítása még a könyörtelen Javert felügyelő a Nyomorultak 1958-as filmváltozatában. Az 1960-as években érte el legnagyobb sikereit. Ebben az időben olyan színészekkel dolgozott együtt, mint például Jean Gabin, Jean-Paul Belmondo, Lino Ventura és Louis de Funés. Élményt nyújtott A hetedik esküdt (1962) lelkiismeretével vitatkozó, gyilkossá váló gyógyszerészeként. Az 1960-as évek végén karrierje megtorpant Franciaországban, de a következő évtized elején az új filmeseknek köszönhetően újra sikeres lett. 1972-ben a Magas szőke férfi felemás cipőben Milan megformálója volt. 1986-ban David di Donatello-díjat kapott a Reméljük, lány lesz című Mario Monicelli rendezte film filmbeli munkájáért. 1989-ben Tiszteletbeli César-díjban részesült, 24 nappal a halála előtt.
1937–1965 között Gisèle Brunet volt a felesége. Egy fiuk született: Bertrand Blier (1939) filmrendező. 1965–1989 között Annette Martin volt a párja.
Bernard, 1989. március 29-én halt meg rákban a Val d'Or klinikán, Saint-Cloud-ban.[2] 73 éves volt.
|
|