Cebe (Țebea)
Templomának tornya, „Horea tölgyének” csonkjával
Templomának tornya, „Horea tölgyének” csonkjával
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségKörösbánya
Rangfalu
KözségközpontKörösbánya
Irányítószám337013
SIRUTA-kód87825
Népesség
Népesség589 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság260 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 09′ 46″, k. h. 22° 44′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 46″, k. h. 22° 44′ 14″
A Wikimédia Commons tartalmaz Cebe témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Cebe (románul: Țebea) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Nevének eredete

Neve valószínűleg személynévi eredetű. Első említésekor, 1427-ben, még Chyba alakban írják (vö. Csiba falu nevével), két évvel később, 1439-ben, már mint Chebe, majd 1445-ben mint Chebefalwa fordul elő. A későbbi oklevelekben Cebebánya és Veresbánya néven is szerepelt.

Fekvése

A Zarándi-medencében, Brádtól hét kilométerre északnyugatra, a Fehér-Körös bal partján fekszik.

Lakossága

Története

A Magura hegy belsejében már a rómaiak is bányásztak aranyat.[2] Zaránd vármegyei bányász-, majd vásáros település volt, román lakossággal. A 15. században Világos várának uradalmához tartozott. Bányászai 1573-ban a körösbányaiakkal, riskaiakkal és karácsiakkal közös kiváltságlevelet kaptak. 1754-ben 42 aranyzúzó működött benne.[3]

Privilégiuma értelmében a cebeiek mint nemesfém-bányászok mentesültek a földesúri hatóság alól. Emellett fontos jövedelmet jelentettek számukra az itt rendezett hetipiacok. Mindezek következtében az egyetlen zarándi település volt, melynek lakói nem vettek részt sem az 1784-es, sem az 1848–49-es parasztfelkelésben. 1784 telén negyvennégy környékbeli nemesnek és tisztviselőnek nyújtottak menedéket. December 5-én ide hívott össze gyűlést Gedeon Nikitić ortodox püspök, a környékbeliek lecsendesítésére. A felkelés leverése után II. József a cebeieket egy évi adójuk elengedésével, papját, Iuon Marișt pedig évi kétszáz forintos pótlékkal jutalmazta.

1867-ben nyolc nemesfémbányáját művelték, ezekben 45 bányamunkás dolgozott állandóan.[4] Lignitkészleteinek kitermelésére az 1890-es években a 12 Apostol társulat szerzett koncessziót. 1899-ben kezdték meg a fejtést 46 munkással, és a szén kötélvasúton jutott el Brádra, majd onnan iparvasúton Gurabárzára, ahol java részét az ottani erőműben használták fel. 1909-ben az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak is koncessziót nyert határában és saját lignitbányát nyitott. Az itt kitermelt szenet a társaság mozdonyaiban égették el. A 12 Apostol bányája 1920-ban, az ACsEV-é 1923-ban került a Mica cég tulajdonába, amely 1923 és 1947 között évi 25-40 tonna lignitet fejtett ki. 1980-ban a vasút északi oldalán nagy meddőhányót alakítottak ki, és ezzel párhuzamosan kiegyenesítették a Fehér-Köröst.

Nevezetességek

Avram Iancu síremléke Cebén
A tölgy maradványai
1935-ben itt alakította meg Petru Groza Ekésfront nevű pártját. Az új párt nevében Groza ugyanitt írt alá együttműködési megállapodást a MADOSZ-szal. A helyszín a románság és magyarság közti kiengesztelődést volt hivatva jelképezni, ugyanis Cebéhez közel temették el a Brády család 1848. október 25-én legyilkolt tizenhárom tagját is. A második világháború végéig Groza Bányai László társaságában minden évben felkereste a sírokat.
1990 után minden évben, halottak napja előtt a nacionalista pártok tartottak ünnepségeket az emlékhelyen. A fa lombkoronájának megmaradt része 2005-ben egy szélvihar áldozatául esett, azóta csak a törzs kiszáradt csonkja látható. Mellette 1966-ban Nicolae Ceaușescu, 2005-ben pedig Traian Băsescu is ültetett egy-egy tölgycsemetét, bár az előbbit 1989-ben a forradalmárok kiásták és eltüzelték.[5]

Jegyzetek

  1. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  2. Sabin Adrian Luca: Repertoriul arheologic al judeţului Hunedoara, 2. kiad. Sibiu, 2008
  3. Vasile Ionaș: Urbariul Băii de Criș din anul 1754 [The inventory of Baia de Criș in 1754]. Sargetia 35–6 (2007–8), 246. o.
  4. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 94. o.
  5. A Horea tölgyéről szóló információk egy része a román Wikipédia Gorunul lui Horea című szócikkéből származik.
  6. Jókai Mór: More patrio. In Cikkek és beszédek, 5. köt. Budapest, 1968, 147. o.
  7. Ioachim Lazăr és Marcela Balazs, ‘Agricultura hunedoreană între anii 1849 și 1949’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, vol. 4, Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 146–7. o. A magyar nevek Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák (Kolozsvár, 1998) nyomán.

Források

Kapcsolódó szócikkek