Wolkenberg Alajos | |
Magyarország – 20. század – | |
Pesti Hírlap (1878-1944) 1936. Az év halottai. | |
Élete | |
Született | 1871. június 17. Szatmárnémeti |
Elhunyt | 1935. augusztus 29. (64 évesen) Budapest |
Iskolái | Pázmáneum (–1896) |
Pályafutása | |
Iskola/Irányzat | katolikus teológia |
Fontosabb művei | A katolikus világmisszió könyve |
Wolkenberg Alajos (Szatmárnémeti, 1871. június 17. – Budapest, Ferencváros, 1935. augusztus 29.)[1] római katolikus pap, hittudós, egyetemi tanár, legitimista politikus.
1871. június 17-én született a Szatmár megyei Szatmárnémetiben Wolkenberg Gusztáv és Kratz Mária fiaként. A szatmárnémeti Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd Bécsben a Pázmáneumban végezte teológiai tanulmányait. 1893. december 21-én szentelték pappá. 1893-tól a szatmárnémeti papnevelő intézet tanára, 1894-től a tanítóképzőben is tanított, 1896. július 17-én a bécsi egyetemen hittudományból doktorált. 1900-ban kanonok és bölcseleti tanár a szatmárnémeti líceumban, 1901-től 1912-ig teológia tanár ugyanott, 1904-ben szentszéki ülnök, 1905-ben rektorhelyettes, 1907-ben zsinati vizsgáló Szatmárt. Közben székesegyházi hitszónok, 1901–1902 között az egyházmegye könyvtárosa is volt. 1906-ban a budapesti tudományegyetem doktorává fogadta. Közben 1909-ben a szatmári Leszámítoló Bank és a Gazdasági és Iparbank felügyelő bizottságának tagja. A Szent Imre Kör tiszteletbeli elnöke, a SZIT és 1915-ben a SZIA alapító tagja is. 1912 júniusában kinevezték a budapesti egyetemhez a hitszónoksággal kapcsolatos hitszónoklati tanszék rendkívüli tanárának. 1919-1921, majd 1924-1925-ben a Hittudományi Kar dékánja, 1928-1929-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora volt. 1922-ben Apostoli protonotárius. 1926-ban a Menza Akademika elnöke, 1927-től a felsőház tagja. Halálát agyvérzés okozta.
Írásai a Szatmár és Vidéke, Szamos, Magyar Állam, Hittudományi Folyóirat, Jó Pásztor, Religió, Bölcseleti Folyóiratban jelentek meg.