Wilhelm Groener
Wilhelm Groener
Wilhelm Groener
Született 1867. november 22.
Ludwigsburg
Meghalt 1939. május 3. (71 évesen)
Bornstedt
Sírhely Südwestkirchhof Stahnsdorf
Állampolgársága
Nemzetisége német
Rendfokozata tábornok
Csatái első világháború
Kitüntetései Pour le Mérite
Civilben politikus
közlekedésügyi, védelmi és belügyminiszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Groener témájú médiaállományokat.

Wilhelm Groener (Ludwigsburg, 1867. november 22. – Bornstedt, 1939. május 3.) német tábornok és politikus. Az első világháború után katonai segítséget nyújtott a mérsékelt Friedrich Ebertnek a kommunista felkelés leverésében. A hadseregtől való visszavonulása után a Weimari köztársaság közlekedésügyi, védelmi és belügyminisztere volt.

Élete

Groener 1867. november 22-én született a Baden-Württembergben található Ludwigsburgban. 1884-ben csatlakozott a hadsereghez. 1912-ben a német tábornoki kar tagjaként ő volt a vasúti osztály vezetője. Az első világháború kitörésekor az ő felelőssége volt a német fegyveres erők gyors mozgósítása, bevetése és az erősítések, valamint az ellátmány gyors, vonattal való kiszállítása mind a keleti, mind a nyugati frontra. Később a hadügyminisztérium számos kulcsfontosságú osztályának vezetésével bízták meg. Emellett az ő feladata volt a termelési tartalékok megszerzése a háborús erőfeszítések számára.[1]

1918 októberében Groener átvette Erich Ludendorfftól a vezérlő hadbiztosi teendőket. Paul von Hindenburg tábornaggyal együtt értesítette II. Vilmos német császárt, hogy elveszítette a hadsereg bizalmát és azt tanácsolta a császárnak, hogy mondjon le. Vilmos ezt hamarosan meg is tette. A compiègne-i fegyverszünet megkötése után Groener segített megszervezni a német hadsereg hazaszállítását és különleges, önkéntes katonai csapatok engedélyezésével együttműködött Friedrich Eberttel a kommunista felkelés leverésében.[1]

1919-ben visszavonult a hadseregből. 1920-tól 1923-ig közlekedésügyi, 1928-tól 1932-ig védelmi, 1931-től 1932-ig pedig belügyminiszter volt. Egyike volt azoknak a kevés, kulcsfontosságú katonai személyiségeknek, akik ellenezték a nemzetiszocialisták fegyveres erőkbe való beszivárgását. 1932-ben intézkedéseket tett a nemzetiszocialista félkatonai szervezet, az SA betiltására. Ezzel azonban hozzájárult a saját bukásához, mely ugyanebben az évben következett be. Visszavonulása után hadtörténettel foglalkozott. 1939. május 3-án hunyt el Bornstedtben.[1]

Katonai kitüntetései

1915. szeptember 11-én kiemelkedő vezetői tevékenységéért és katonai tervezőmunkájáért, az 1914-es német mozgósítás és a Császári és Királyi Hadsereg katonáinak a galiciai frontra való kiszállításának sikeres megszervezéséért a Pour le Mérite kitüntetést adományozták részére. Groener tevékenységének köszönhetően 3 120 000 katona és 860 000 ló jutott ki a frontokra.[2]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Encyclopedia Britannica: Wilhelm Groener (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
  2. ↑ Pour le Mérite: Wilhelm Groener (angol nyelven). [2008. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)

Források

Kategória