Verreaux-uhu | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Bubo lacteus (Temminck, 1821) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
Tejuhu | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Verreaux-uhu témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Verreaux-uhu témájú médiaállományokat és Verreaux-uhu témájú kategóriát. |
A Verreaux-uhu vagy tejuhu (Bubo lacteus) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1]
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1821-ben, a Strix nembe Strix lactea néven.[2] Egyes szervezetek a Nyctaetus nembe sorolják, Nyctaetus lacteus néven.[3]
Afrikában, a Szahara alatti területeken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, füves puszták és szavannák, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Testhossza 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 140 centiméter, testtömege 1600-3100 gramm.[5] A tojó nagyobb és nehezebb a hímnél. Arcát fekete csík keretezi.
Éjjeli ragadozó, nappal pihen. Tápláléka változatos kígyókat, madarakat (főleg gyöngytyúkok és frankolinokat) valamint kisebb emlősöket (rágcsálókat, sünöket, repülőkutyákat) fogyaszt.
Többnyire elhagyott ragadozó madár fészkekben költ. Olykor a gogó terjedelmes fészkének tetején építi meg a fészkét. Csak kivételes esetben telepszik meg faodvakban. Költési időszaka az afrikai száraz évszak idejére esik. Fészekalja 1-3 tojásból áll.
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]