Torda (Turda, Thorenburg) | |||
A tordai római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Kolozs | ||
Rang | municípium | ||
Községközpont | Torda | ||
Polgármester | Cristian Matei (a korábbi polgármester: Tudor Stefanie) | ||
Irányítószám | 401001–401189 | ||
Körzethívószám | 0x64[1] | ||
SIRUTA-kód | 55259 | ||
Népesség | |||
Népesség | 43 319 fő (2021. dec. 1.)[2] | ||
Magyar lakosság | 2566 (6%, 2021)[3] | ||
Népsűrűség | 609 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 315 m | ||
Terület | 91,43 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 34′, k. h. 23° 47′Koordináták: é. sz. 46° 34′, k. h. 23° 47′ | |||
Torda weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Torda témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Torda (románul Turda, németül Thorenburg, szászul Torembrich, római neve Potaissa volt) város, municípium Romániában Kolozs megyében. Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye volt. A múltban Aranyospolyánt és Keresztest csatolták hozzá.
Neve az ősi magyar Turda személynévből ered, az pedig a török turdi (= megmaradt) szóból.
Kolozsvártól 32 km-re délkeletre a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült. Szomszédai: Szentmihály és Aranyosgyéres.
Helyén egykor a dák Dierna, majd a római Potaissa állott. Már a rómaiak is bányásztak itt sót. A Magyar Királyság megalakulásának elején Torda sóbányászata előtérbe kerül. Az első oklevél, amelyben említésre kerül az erdélyi só I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint említik az erdélyi Turda [Torda] várához tartozó sóvámot, mely az Aranas [Aranyos] folyó mellett van. Az oklevél érdekessége, hogy Torda város és az Aranyos folyó szavak is magyarul szerepelnek a latin nyelvű iratban. Később Torda lesz az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja, melyet sókamarának, később sóhivatalnak neveztek. Torda vára a 11. század elején már megvolt, és a mai Várfalva feletti magaslaton állott. Maradványai ma is láthatók. A tatárok 1241-ben elpusztították. A vár valószínűleg 1285-ben, a második tatár betöréskor pusztult el. 1289-ben IV. László a kézdi székelyeknek adományozta a vár Aranyos nevű földjét, és ezzel megalapította Aranyosszéket.
Ótorda nyugati részén egykor egy Szentmiklós nevű helység állott, ahol Mikud ispán 1275 körül várat épített, melyet 1285-ben a tatárok leromboltak. A 15. század elején újra felépítették, utoljára 1508-ban említik, ma már nyoma sincsen.
1463-ban tartották itt az első országgyűlést, majd 1505-ös országgyűlésen itt újították meg a három nemzet unióját. 1542. december 20-án az itt tartott országgyűlés ismerte el János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. Az 1557-es országgyűlésen ismerték el a protestáns egyházakat, majd az 1568-as a országgyűlésen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot. Újtorda gótikus református templomába menekültek a lakosok 1601-ben Basta serege elől, de az a falakat ágyúkkal szétlőve lemészárolta őket. A város mellett verte meg a császári sereg Vitéz Mihály vajda seregét, az eseményre a csata helyén 1974-ben felállított monumentális Vitéz Mihály-emlékmű és emlékpark hívja fel a figyelmet.
1614-ben Bethlen Gábor sóvágóknak adományozta az elnéptelenedett települést, ekkor kezdődött el újra a sókitermelés.
1665-ben Torda és Dés városokat a gyulafehérvári országgyűlés nemes városokká nyilvánította. A tordaiak sajátos jogállásukat 1711-ig őrizték meg sértetlenül, attól kezdve kiváltságaikat rendre elveszítették. 1848-ban hivatalosan is megszűnt a nemes városok intézménye Erdélyben.
1714-ben Mikes Mihály gróf telepített be pálosokat.
1910-ben 13 455 lakosából 9674 magyar, 3389 román és 100 német volt. Magyar lakosságának nagy része a második bécsi döntés után Kolozsvárra költözött.
1944-ben véres csata zajlott le a magyar-német és szovjet-román seregek között, melyben a magyar-német csapatok egy hónapra megakadályozták a szovjetek előrenyomulását.
2002-ben 55 887 lakosából 47 442 román, 5618 magyar, 2703 cigány és 83 német volt.
2011-ben 47 744 lakosából 36 785 román, 3905 magyar, 2603 cigány és 35 német volt. 4416 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról.[4]
A népesség alakulása 1850-től[5] | |||||||
Év | Összesen | Román | Magyar | Egyéb | |||
1850 | 8743 | 1861 | 6287 | 595 | |||
1880 | 10 563 | 2417 | 7609 | 537 | |||
1890 | 12 370 | 2927 | 9045 | 398 | |||
1900 | 13 587 | 3469 | 9433 | 685 | |||
1910 | 15 167 | 4184 | 10 533 | 450 | |||
1920 | 16 692 | 5223 | 10 361 | 1108 | |||
1930 | 21 428 | 8332 | 10 602 | 2494 | |||
1941 | 32 170 | 22 670 | 7108 | 2392 | |||
1956 | 35 606 | 26 550 | 7338 | 1718 | |||
1966 | 44 980 | 36 544 | 7622 | 814 | |||
1977 | 55 294 | 46 258 | 7718 | 1318 | |||
1992 | 61 200 | 51 631 | 7114 | 2455 | |||
2002 | 55 887 | 47 442 | 5618 | 2827 | |||
2011 | 47 744 | 36 785 | 3905 | 7054 |