Szamosbecs | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Csengeri | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Gaál Sándor (független)[1] | ||
Irányítószám | 4745 | ||
Körzethívószám | 44 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 304 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 55,29 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 98 m | ||
Terület | 6,71 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 51′ 43″, k. h. 22° 41′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 43″, k. h. 22° 41′ 24″ | |||
Szamosbecs weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamosbecs témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szamosbecs község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Csengeri járásban.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti részén, a Szatmári-síkságon fekvő Szamosmenti település.
Elérhető a 49-es főúton.
Pátyod 5,5 km, Porcsalma 8 km, Mátészalka 38 km, Csenger 8 km, Csengersima 3 km távolságra található.
Szamosbecs a 14. század elején már község volt, az oklevelek szerint papja is volt, mely pápai adót fizetett. 1424-ben nevét Beecz, 1470-ben Beczh alakban írták.
A 14. század végén Drágh és Balk birtoka. 1409-ben Csáky Györgyöt iktatták be felerészébe. 1424-ben a Drágfyak osztoztak a településen, s az övék maradt a bélteki uradalommal együtt a 16. század közepéig. A Drágfiak mellett részbirtokot szereznek még itt a Gacsályi, a Csató és a Berzeviczy családok is. A 17. század közepéig a szatmári várhoz tartozott, 1663-ban Prépostházy Zsigmond kapta meg. A 18. század elejétől a 19. század közepéig a gróf Teleki család és a gróf Károlyi család birtoka.
A település a Szamos árvizeitől sokat szenvedett, az árvíz az 1800-as évek közepén a falut már majdnem egészen elvitte, de a vármegye 1828-ban új medret ásatott a folyónak, s így megmenekült a falu.
A település főleg mezőgazdaságból és almatermelésből él. Környékén szép almáskertek vannak.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 374 | 376 | 378 | 359 | 293 | 304 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[16]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,9%-a magyarnak, 6,9% cigánynak, 4,2% románnak, 0,3% ukránnak mondta magát (5,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 6,4%, református 70%, görögkatolikus 4,2%, felekezeten kívüli 6,7% (12,2% nem válaszolt).[17]
2022-ben a lakosság 89,8%-a vallotta magát magyarnak, 6,5% románnak, 4,4% cigánynak, 0,3-0,3% ukránnak, görögnek, németnek és lengyelnek (9,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 6,1% volt római katolikus, 50,9% református, 5,5% görög katolikus, 0,3% egyéb keresztény, 0,3% ortodox, 5,1% felekezeten kívüli (31,1% nem válaszolt).[18]
Református temploma a reformáció előtti időkben épült. 1638-ban és 1889-ben felújították, a tornyot 1837-ben építették hozzá.