| Somogyi Nusi | |
 | |
| 1931 körül | |
| Született | Somogyi Anna Irén 1890. március 3.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1963. október 8. (73 évesen)[2][3] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | színész |
| Sírhelye | Farkasréti temető (610-273)[4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Somogyi Nusi, teljes nevén: hollósi Somogyi Anna Irén (Budapest, 1890. március 3.[5] – Budapest, 1963. október 8.)[6] magyar színésznő.
Hollósi Somogyi István szűcsmester és Mesterházy Anna leánya. A Deák téri református polgári iskolában tanult, majd az Országos Színészegyesület színiiskolájának növendéke lett. Kecskeméten lépett színpadra Mariházy Miklós társulatánál, majd Rott Sándor a Folies Caprice-hez hívta és nyaranta a Jardin de Paris-nak is tagja volt. 1910 nyarán a szegedi Vígszínpadhoz került, ahol Krémer Jenő volt az igazgatója. Ezután Beöthy László hívására a Király Színházhoz szerződött, ahol a Sybill című operettben a 35. előadás után Lábass Juci helyett a színésznő gyengélkedése miatt egészen a 100. előadásig ő alakította a szubrettszerepet. A Színházi Élet 1914/15. száma így írt róla: „Most a Királyszínház közönsége estéről-estére megállapíthatja, hogy a szinház választása igen szerencsés volt. Somogyi Nusi ugyanis nemcsak szédületes táncosnő, de kedves, ötletes, talentumos színésznő, akire ezen a pályán igen szép karrier vár még.”[7]
1916 novemberében a Népopera tagja lett Beöthy László igazgatása alatt, ezután a Télikerthez ment. 1919 októberében újra a Király Színházhoz szerződött, majd 1923-ban a Blaha Lujza Színház tagja lett. 1928-ban fellépett Bécsben, 1931-ben pedig a Fővárosi Operettszínházban vendégszerepelt. 1929. július 16-án házasságot kötött gróf Béldi Ferenc Ákos Kálmán Mária földbirtokossal.[8] 1933 és 1940 között a Royal Orfeumban játszott, de tagja volt 1939-ben a Márkus Parkszínháznak, 1941-ben a Madách Színháznak, 1942-ben pedig a Vidám Színház művészeként lépett fel. Az igazolóbizottság 1945-ben három évre eltiltotta a színpadtól azzal az ürüggyel, hogy Somogyi Anna „fanatikus Hitler-imádó”. 1946-ban azonban már játszott az Operettszínházban, majd 1947-ben a Medgyaszay Színházban. 1951-ben a Kisvarieté, később pedig a Népvarieté tagja volt, 1954-től a Fővárosi Operettszínházban szerepelt. 1957-től 1959-ig a Blaha Lujza Színházban lépett színpadra, majd 1960-ban nyugalomba vonult.
Emancipált nőként saját kocsijával gyakorta részt vett magyarországi autóversenyeken és lóversenyeken.
