Rafael Trujillo | |
Trujillo és felesége 1934-ben | |
A Dominikai Köztársaság elnöke | |
Hivatali idő 1942. május 18. – 1952. augusztus 16. | |
Előd | Manuel Troncoso de la Concha |
Utód | Héctor Trujillo |
Hivatali idő 1930. augusztus 16. – 1938. május 30. | |
Előd | Horacio Vásquez |
Utód | Jacinto Peynado |
Született |
1891. október 24. San Cristóbal, Dominikai Köztársaság |
Elhunyt | 1961. május 30. (69 évesen) Ciudad Trujillo, Dominikai Köztársaság |
Sírhely | Mingorrubio Cemetery |
Párt | Dominikai Párt |
Szülei |
Altagracia Julia Molina Chevalier José Trujillo Valdéz |
Házastársa | Maria Martínez de Trujillo |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | katona |
Halál oka | lőtt seb |
Vallás | katolicizmus |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Rafael Trujillo témájú médiaállományokat. |
Rafael Leónidas Trujillo Molina (becenevén El Jefe, A Főnök; 1891. október 24. – 1961. május 30.) a Dominikai Köztársaság vezetője volt 1930-tól egészen 1961-es meggyilkolásáig.[1] Hivatalosan 1930 és 1938 valamint 1942 és 1952 között töltötte be az elnöki posztot hazájában, de a többi időszakban is diktátorként az ő kezében összpontosult a hatalom.
31 éves uralma Trujillo-korszakként (spanyolul: El Trujillato vagy La Era de Trujillo ) ismert és egy személyi kultusz épült köré. Hosszú uralma alatt a Trujillo-kormány kiterjedt terrorizmusa még a nemzeti határokon túl is érezhető volt, beleértve Rómulo Betancourt venezuelai elnök 1960-as meggyilkolásának kísérletét, a baszk száműzött, Jesús Galíndez 1956-os new york-i elrablását és José Almoina spanyol író 1960-as, mexikói meggyilkolását.[2]
1918-ban lépett be a megszálló amerikaiak által létrehozott Dominikai Nemzeti Gárdába, amelynek 1924-re, az amerikai kivonulás idejére vezetője lett. 1930-ban indult az elnökválasztáson és legyőzte Horacio Vasquezt, majd elnökként titkosrendőrséget állított fel. Az ellenzéket teljesen megsemmisítette és egyeduralmat épített ki,[3] valamint terrorizálta a lakosságot.[4]
Diktatúrájának három évtizede a Trujillo-korként ismert, amelyet az egyik legvéresebbnek tartanak Amerikában, s amely személyi kultusszal is párosult. Áldozatainak számát 50 000-re becsülik, amelyből 20–30 000 a hírhedt 1937-es petrezselyem-mészárlásban vesztette életét: Trujillo azt a parancsot adta a hadseregnek, hogy minden haitit öljenek meg az állam területén.[5]
Trujillo úgy vélte, a térség számos államában, például Venezuelában és Kubában összeesküvést szőnek ellene, külpolitikája miatt pedig az Amerikai Államok Szervezete is szankciókkal sújtotta országát. Emberei 1960. június 24-én merényletet kísérletek meg Rómulo Betancourt venezuelai elnök ellen, ami nagy nemzetközi felháborodást eredményezett.[6]
Végül 1961. május 30-án lett merénylet áldozata, mikor autóját heten megtámadták, majd az ezt követő tűzharcban sofőrjével együtt meghalt. Gyilkosát a mai napig nemzeti hősként tisztelik a Dominikai Köztársaságban.[7]
Mario Vargas Llosa regényt írt erről a korról. Címe: A kecske ünnepe (La fiesta del chivo); ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Európa, Bp., 2001.