A Queen Mary mint hadihajó megérkezése New Yorkba, 1945. június 20.
Az RMSQueen Mary egy Cunard Line (más nevén Cunard White Star Line) óceánjáró, amely 1936 és 1967 között az Atlanti-óceán északi részén közlekedett. A John Brown and Company cég építette Clydebankben (Skócia), első tagjaként a Cunard tervezett heti kéthajós Southampton-New York-i expressz járatának. A hajó a kontinentális Európában az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején épült szuper-óceánjárókra adott brit válasz volt. A Queen Maryt és valamivel később épült nagyobb testvérét, a Queen Elizabetht a második világháborúban csapatszállításra használták. Ezután majd még két évtizedig teljesítettek szolgálatot a polgári hajózásban.
A névadás legendája
A hajót Mary of Teckről, V. György brit király feleségéről nevezték el. Ezt a nevet a vízre bocsátásig szigorúan titokban tartották és addig csak „Cunard No. 534” néven emelgették a készülő hajót.
A legenda szerint Viktória királynőről akarta elnevezni a hajót, követve a cégnek azt a hagyományát, hogy a hajóinak neve „-ia” végződésű. De amikor a cég képviselői a király hozzájárulását kérték, hogy a hajót az ország „legnagyobb királynőjéről” (angolul „greatest queen”) nevezzék el, azt a választ kapták, hogy Mary of Teck örülne ennek. A legenda szerint így Cunardnak nem volt más választása, mint hogy Mary-ről nevezze el az 534-est.
A cég ezt a történetet később cáfolta és az is egy másik verziót tesz valószínűbbé, hogy korábban uralkodói neveket csak a királyi flotta fő hajóinak adtak. A Queen Mary név inkább kompromisszum lehetett Cunard és a cégébe akkortájt (1934 áprilisában) beolvadt White Star Line cég között egy semleges megoldásban, hiszen a White Star Line hagyományosan „-ic” végződésű nevet adott saját hajóinak.
Az építés története
A hajó építése 1930 decemberében kezdődött, de egy évvel később a gazdasági világválság közepette leállt. Cunard a brit kormányhoz folyamodott kölcsönért, hogy befejezhessék a hajót, és sikerrel járt, sőt a kapott pénz arra is elegendő volt, hogy váltótársat is építsenek a hajónak. A kölcsön egyik feltétele volt, hogy a Cunard vegye át a pénzügyileg gyengélkedő legfőbb versenytársát, a White Start.
A Queen Mary 311 méter hosszú volt és a névleges hasznos térfogata 81 237 bruttó regisztertonna volt. Összehasonlításképp, a Titanic 270 méter hosszú volt és a névleges hasznos térfogata 46 000 brt. 1936 augusztusában elhódította a Kék Szalagot az SS Normandie-től, 30,14 csomós (55,82 km/h) átlagsebességgel. 1937-ben az SS Normandie visszaszerezte a trófeát, a Queen Mary 30,99 csomós (57,39 km/h) sebességgel később újra visszakapta.
A hajó hírnevét Nagy-Britanniában az 1930-as évek végére elhomályosította az HMS Hood csatacirkáló népszerűsége. 1939. szeptember 1-jén, a második világháború kitörésének napján a Queen Mary elindult szokásos útjára New York felé. Mire megérkezett, kitört a háború, és a hajó azt az utasítást kapta, hogy maradjon ott korábbi nagy vetélytársával, a Normandie-val együtt. Később csatlakozott hozzájuk a Queen Elizabeth is.
A háborúban
A Queen Mary-t, majd váltótársát is végül Ausztráliába rendelték, hogy ottani és új-zélandi csapatokat szállítsanak. Álcázó festést kaptak, emiatt a tengerészek közt mindkét hajóról a „Szürke Kísértet” gúnynév terjedt el. Egyetlen úton 15 ezer embert is szállíthattak, így ők lettek a háború legnagyobb és leggyorsabb csapatszállító hajói.
Méretük és presztízsük olyan becses célponttá tette őket, hogy Adolf Hitler 250 000 dollárnak megfelelő összeget és Vaskeresztet ígért annak az U-Boot (német tengeralattjáró) parancsnoknak, aki elsüllyeszti őket. Nagy sebességük azonban gyakorlatilag lehetetlenné tette a tengeralattjárók számára, hogy utolérjék őket. A Queen Mary egy alkalommal majdnem mégis áldozatul esett, de egy elfogott rádióüzenet után még éppen időben megváltoztatta pályáját.
1942 októberében a Queen Mary véletlenül nekiütközött a HMS Curacoa könnyűcirkálónak és elsüllyesztette. Ezzel 338 ember halálát okozta, a hajónak ugyanis megtiltották a megállást és mentést. Ugyanazon év decemberében a hajó egy 23 méter magas vízfallal - egy un. gonosz hullámmal - ütközött és majdnem felborult, miközben éppen 15 ezer katonát szállított. Az incidenst akkor titokban tartották.[1] Az incidens ihlette Paul Gallicót, hogy 1969-ben megírja a The Poseidon Adventure című regényét, amiből 1972-ben A Poszeidon katasztrófa cimmel film készült, amit a Queen Mary-n forgattak.
A háború után
A háború után a két, utasszállítóvá visszavedlett hajó uralta a transzatlanti utasforgalmat. A Queen Mary1967-ben, a Queen Elizabeth1968-ban vonult nyugdíjba. Helyüket a Queen Elizabeth 2 vette át. 2004-ben pedig útjára indult a Queen Mary 2 is.
1967 óta a Queen Mary a kaliforniaiLong Beach-ben horgonyoz. Ma hotel, múzeum és rendezvényközpont.
A hajóról az terjedt el, hogy több pontján kísértetek járnak. Beszámolók szerint néha gyermekhangok hallatszanak a valamikori gyermekőrző szobából és visszhangok a kiürített úszómedencéből. Van, aki szerint John Peddar tűzoltó kísértete is a hajón jár, akit 1966-ban, 18 éves korában a gépházban halálra zúzott egy rácsapódó vízbiztos ajtó.
A két hajó találkozása
2006. február 23-án a Queen Mary 2 „meglátogatta” a Queen Mary-t, és a hatalmas médiavisszhang nagyon jól jött a régóta pénzügyi nehézségekkel küzdő öregebb hajónak.
Filmek
Az A Poszeidon katasztrófa című 1972-es filmet részben a Queen Mary fedélzetén vették fel és speciális effektusokban használt Poszeidon-felvételekhez a Queen Mary modelljét használták fel.
Az S.O.S. Titanic című 1979-es film bizonyos részeit szintén a Queen Mary-n vették fel.
A 2010-es Titanic 2. című filmben a Queen Mary játszotta a címbéli hajó szerepét.
A 2022-es Titanic 666(Titanic 3) című film. A belsejében vették fel a legtöbb részletet valamint nagyon sok helyen a hajó keményei megfigyelhető pl. Indulás
Irodalom
The Cunard White Star Quadruple-screw North Atlantic Liner, Queen Mary. Bonanza Books, 289 p., 1979. ISBN 0-517-27929-0. Largely a reprint of a special edition of The Shipbuilder and Marine Engine-builder from 1936.
RMS Queen Mary, Classic Liners series. Stroud, Gloucestershire: The History Press (2012. március 19.). ISBN 9780752479521
Ellery, David, RMS Queen Mary 101 Questions & Answers, Conway, 2006, ISBN 1 84486 033 7
Ellery, David, RMS Queen Mary : The World's Favourite Liner, Waterfront, 1994, ISBN 0 946184 84 4
Duncan, William J., RMS Queen Mary: Queen of the Queens, Anderson, South Carolina: Droke House, distr. Grosset & Dunlap, 1969, ISBN 978-0-8375-6746-4.
Cunard Line, Ltd., John Brown and Company archives.
Clydebank Central Library Clydebank, Scotland.
Maddocks, Melvin, The Great Liners, 1978, Time-Life Books, Alexandria, Va., ISBN 0809426641
McCutcheon, Janette, RMS Queen Mary : transatlantic masterpiece, Tempus, 2000, ISBN 0752417169
Roberts, Andrew, Masters and Commanders: How four titans won the war in the West, 1941–1945, Harper Collins e-Books, London
Grattidge, Harry, Captain of the Queens, Dutton, New York
Tramp to Queen autobiography by Capt. John Treasure Jones, The History Press (2008) ISBN 978 0 7524 4625 7
The Queens of the North Atlantic by Robert Lacey, Sidgwick & Jackson (1973)
RMS Queen Mary. 50 Years of Splendour by David E Hutchings, Kingfisher Productions (1986)
Three Stacks and You’re Out by Velma Krauch, VanLee Enterprise (1971), an account of the Last Great Voyage by a passenger
The Cunard Liner Queen Mary, Anatomy of the Ship. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1989. március 19.). ISBN 978-0-87021-599-5
.svg){kind=small}
Liverpool, Egyesült Királyság
