Nem tévesztendő össze a következővel: Minszk.
Pinszk
Pinszk címere
Pinszk
címere
Pinszk zászlaja
Pinszk
zászlaja
Közigazgatás
Ország Fehéroroszország
TerületBreszti
JárásPinszki
Alapítás éveelső említés: 1097
PolgármesterKohnovics, Nyina Ivanovna
Irányítószám
  • 225700
  • 225710
  • 225716
  • 225745
Körzethívószám165
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség124 295 fő (2024. jan. 1.)[1]
Népsűrűség3010,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság144 m
Terület43,3 km²
IdőzónaEET (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 52° 06′ 55″, k. h. 26° 06′ 11″52.115278°N 26.103056°EKoordináták: é. sz. 52° 06′ 55″, k. h. 26° 06′ 11″52.115278°N 26.103056°E
Pinszk
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pinszk
témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pinszk (Пінск, oroszul Пинск, lengyelül Pińsk) nagyváros Fehéroroszország déli részén, a Breszti terület Pinszki járásának székhelye. 1938–1954 között a Pinszki terület székhelye volt. Közigazgatási területe 43,3 km². A Pripjaty és a Pina folyó összefolyásánál fekszik, a Poleszje erdős-mocsaras síkvidékén, Breszttől 178 km-re keletre.

Történelem

Az első írásos említése 1097-ből származik, ekkor Pineszk néven a Turovi fejedelemség része volt. Nevét a Pina-folyóról kapta. Később hercegségi székhely is volt. 1239-ben a tatárok elpusztították. 1320-ban Navahrudak uralkodói foglalták el és a Litván Nagyfejedelemséghez csatolták, majd 1521-ben Lengyelországhoz került. 1581-ben magdeburgi városi jogokat kapott. Ekkoriban vajdasági székhely is volt.

Pinszk 1863-ban

1640-ben Bohdan Hmelnickij kozákjai elfoglalták és felgyújtották a várost, a lengyel és zsidó lakosság elleni pogromban 24 ezren vesztették életüket. 1648-ban az orosz csapatok gyújtották fel a várost. Súlyos károkat szenvedett az orosz–lengyel háború (1654–1667) során is, de XII. Károly svéd király csapatai is felgyújtották 1706-ban. 1793-ban a cári birodalomhoz csatolták. 1910-ben 36 400 lakosa volt. 1915. szeptember 15-én elfoglalták a németek. 1920-ban Lengyelországhoz csatolták. 1921. szeptember 7-én egy tűzvészben csaknem az egész belváros megsemmisült.

1939-ben a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársasághoz került és területi (oblaszty) székhely lett. Ekkoriban lakosságának (44 000 fő) felét a zsidók alkották, akiket a német megszállás (1941. július 1. – 1944. július 14. ) alatt koncentrációs táborokba hurcoltak. A háború után az ipari fejlesztésre kijelölt városok közé tartozott, így gyors növekedésnek indult (1959-ben 41 500, 1986-ban 112 600 lakos). A Poleszje mocsarainak termőterületté alakításának programját (talajmelioráció) Pinszkből irányították.

Gazdaság

Legrégibb ipari ágazata a fafeldolgozás, mely elsősorban az 1880-ban alapított Pinszkdrev nagyvállalat képvisel. A Progressz-Vulkan gyufagyárat 1892-ben alapították. A településen élelmiszeripar (tejfeldolgozás), műbőrgyártás, alkatrészgyártás és kisebb hőerőmű is van.

Közlekedés

Pinszk a Breszt-Homel vasútvonal fontos állomása. Az M10-es főúttal 9 km-es bekötőút köti össze. A P6-os főút Sztolinnal (58 km) és Ivacevicsivel (94 km) köti össze. Folyami kikötő a Pina-folyón. Városi autóbusz közlekedés 1946 augusztusa óta.

Nevezetességek

Híres lakosai

Jegyzetek

  1. Численность населения на 1 января 2024 г. и среднегодовая численность населения за 2023 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2024. március 28.

További információk

Commons:Category:Pinsk
A Wikimédia Commons tartalmaz Pinszk témájú médiaállományokat.