Neve a magyarparaj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval.
Története
Határában a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Feltételezések szerint a 13. században épült mentsvárként, ahol a környék lakói ellenséges betörés alatt meghúzódhattak, és a 14. század közepéig tartották készenléti helyzetben.[2]
A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái. A hagyomány szerint eredetileg a mai Deszkásvár-dűlőben feküdt, melyet az itt talált településnyomok megerősítenek. Kápolnásmezőn egykor Szent László kápolnája állott, romjai 1852-ben még látszottak.
A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval, a sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették, de a székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította. II. János elrendelte a sóbányák őrzését és így jön létre 1564-ben Parajd települése. Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt. Parajd települése megszületésétől kezdve még sokáig Sófalva a későbbi Felsősófalva tartozéka, 1669-ben válik ki önálló településként Sófalvából. A Habsburg uralom alatt nyitják meg Parajdon a sóbányákat.
Orbán Balázs által megjelentetett Székelyföld leírásában 1868-ban 1375 lakosából 1226 székely, 31 idegen és 18 más nemzetiségű, 1910-ben 2888 lakosából 2858 magyar, 17 német, 8 román volt. A trianoni békeszerződésigUdvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával 1968-ban Parajdhoz csatolják az addig önálló községként szereplő Sófalvát, így a mai nap Alsó- és Felsősófalva, illetve Békástanya Parajd község része.
Parajd falu 1992-ben 3790 lakosából, 3554 magyar, 169 cigány, 64 román volt.
Látnivalók
A sóbányák sócsarnokai a légúti betegségek kiváló gyógyhelyei. A bányában 120 m mélyen templom, játszótér is van.
Szomszédságában található a 19. század elején épült volt sóhivatal, amely ma egészségügyi rendelő.
A település másik nevezetességei a határában levő sósziklák, melyek legnevezetesebbike az 576 m magas Sóhát, amely kb. 2 milliárd tonna sót tartalmaz. A Korond-patak vize a Só-szorosban tör át a sósziklákon.
A nemrég épített Áprily-emlékházban az érdeklődők a költő Parajdhoz fűződő életszakaszairól szerezhetnek információkat.
Az idősebb parajdiak ismerik a szép sóvidéki táncokat, melyből ízelítőt lehet kapni a felsősófalvi Székelyföldi Táncházban, ahol a felsősófalviak többsége székely viseletben táncol.[4]
2012-ben nyitotta meg kapuit a Trópusi Lepkeház, ahol a lepkék közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az emberekkel. Románia első élő trópusi lepkéket bemutató lepkeháza azóta is töretlen népszerűségnek örvend.
Itt született 1915-ben Dr. Parajdi Incze Lajos író, költő, ifjúság-nevelő, fényképész, vitorlás-hajós, természetvédő. 1949-ben Amerikába vándorolt, ott alapított családot és folytatja pályafutását. Egyik könyvét az Árpád Akadémia (Cleveland, Ohio) aranyéremmel tüntette ki (Footprints on Destiny Lane - Lábnyomok a Sors Ösvényén, 1984), Lisbon Falls, 1982; Once Upon a Maine Island, Lewiston, 1983; A Hargita lelke. A Sóvidék szellemi arcképe, Astor, 1984.
Itt született 1915. augusztus 8-án Brósz Róbert, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Római Jogi Tanszékének egyetemi tanára.
Románia
é. sz. 46° 33′ 10″, k. h. 25° 07′ 28″Koordináták: é. sz. 46° 33′ 10″, k. h. 25° 07′ 28″
.svg){kind=small}