| Palotai Boris | |
 | |
| Az 1983-as Körkép antológiában megjelent portréja | |
| Élete | |
| Született | 1904. május 23. Nagyvárad |
| Elhunyt | 1983. szeptember 13. (79 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Nemzetiség | magyar  |
| Gyermekei | Bacsó Péter |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | ifjúsági regény, kisregény, elbeszélés |
| Első műve | Tavaszi áradás (versek, 1926) |
| Kitüntetései |
|
| Irodalmi díjai | Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1949) József Attila-díj (1950, 1967) Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1950) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1960) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palotai Boris témájú médiaállományokat. | |
Palotai Boris (Nagyvárad, 1904. május 23. – Budapest, 1983. szeptember 13.) József Attila-díjas magyar író, költő, Bacsó Péter filmrendező édesanyja, Palotai Erzsi testvére.
Nagyváradon született Palotai (Pollák) Armand és Friedmann Margit (1880–1969)[1] gyermekeként zsidó családban. Nagyszülei vendéglősök és borkereskedők voltak.[2] 1919–1940 között Kassán élt. Itt végezte el középiskolai tanulmányait. 1926-ban ott is adták ki első verseskötetét (Tavaszi áradás). 1928-ban megszületett fia Bacsó Péter. 1932-ben Kassán az Én Lapom című ifjúsági folyóirat szerkesztője volt. Megnyerte az Atheneum és a Nyugat pályázatát. 1946-ban – immár hatodik éve Budapesten – az Asszonyok című lap szerkesztője volt. 1947–1953 között a Népszava irodalmi rovatának vezetője volt.
Számos művéből készült film. A következő években elmélyült és megkeseredett regényeinek világa, jó érzékkel ábrázolta a kor és az egyén konfliktushelyzeteit. Termékeny, könnyed íráskészségű elbeszélő és ifjúsági regényíró volt. Legjobb írásaiban hitelesen mutatta be korát.
