| Mihail Afanaszjevics Bulgakov | |
 | |
| 1926-ban | |
| Élete | |
| Született | 1891. május 15. Kijev, Orosz Birodalom |
| Elhunyt | 1940. március 10. (48 évesen) Moszkva, Szovjetunió |
| Sírhely | Novogyevicsi temető |
| Nemzetiség | orosz |
| Szülei | Afanasiy Bulgakov |
| Házastársa | Tatyjana Nyikolajevna Lappa (1913) Ljubov Belozerszkaja (1924) Jelena Szergejevna Silovszkaja (1932) |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | szatíra, groteszk |
| Fontosabb művei | A Mester és Margarita |
 | |
| Mihail Afanaszjevics Bulgakov aláírása | |
| Mihail Afanaszjevics Bulgakov weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Afanaszjevics Bulgakov témájú médiaállományokat. | |
Mihail Afanaszjevics Bulgakov (oroszul: Михаил Афанасьевич Булгаков) (Kijev, Orosz Birodalom 1891. május 15. – Moszkva, Szovjetunió 1940. március 10.) orosz származású szovjet orvos, író, drámaíró, az orosz- és a világirodalom egyik legnagyobb szatirikus alkotója.
Mihail Bulgakov, a kijevi hittudományi főiskola professzorának fia, 1909-ben, a gimnázium elvégzése után beiratkozott a kijevi egyetem orvostudományi szakára. 1916-ban lediplomázott és Szmolenszk vidékén fogadott el egy állást, mielőtt Vjazmában kezdett volna praktizálni. 1913-ban elvette feleségül Tatyjana Nyikolajevna Lappát.
Az oroszországi polgárháború idején, 1919 februárjában Bulgakovot mint orvost behívták az Ukrán Népköztársaság hadseregébe. Rövid idő múlva dezertált, de sikerült ugyanezen a poszton bejutnia a Vörös Hadseregbe, legvégül pedig a dél-orosz Fehér Gárdához ment. Egy ideig Csecsenföldön volt a kozákoknál, majd Vlagyikavkazba került. 1921 októberének végén Bulgakov Moszkvába költözött és több újságnak (Gudok, Rabocsij) és folyóiratnak (Rosszija, Vozrozsgyenyije) is dolgozott. Ekkoriban kezdett kisebb prózadarabokat publikálni egy Berlinben megjelenő emigráns lap hasábjain. 1922 és 1926 között a Gudok több mint 120 tudósítását és esszéjét közölte le. 1923-ban Bulgakov belépett az oroszországi írószövetségbe.
Ljubov Jevgenyjevna Belozerszkaját 1924-ben ismerte meg és egy évvel később feleségül is vette. 1928-ban beutazták a Kaukázust, Tiflisz (Tbiliszi), Batumi, Vlagyikavkaz és Gudermesz városát is felkeresve. Ugyanebben az évben tartották a Bíbor sziget bemutatóját Moszkvában. A Mester és Margarita első elképzelései ekkortájt születtek meg. 1932-ben harmadszorra is megnősült, feleségül véve az 1929-ben megismert Jelena Szergejevna Silovszkaját.
1930 után Bulgakov művei nem kaptak nyilvánosságot, darabjai (többek között a Menekülés, Bíbor sziget, A Turbin család napjai) eltűntek a színházak programjáról. Párizsban élő bátyjának címzett leveleiben csalódottan panaszkodott e számára hálátlan helyzetről és nehéz anyagi helyzetéről. Ugyanekkor nyílt kéréssel fordult a Szovjetunió vezetéséhez, hogy vagy tegyék lehetővé emigrációját, vagy adjanak neki munkát mint rendező-asszisztens a Csehov nevét viselő Moszkvai Művészszínházban (Московский художественный театр им. Чехова). Sztálin maga hívta fel Bulgakovot, és ígért neki segítséget, így az író előbb a munkásifjúság központi színházában, majd 1936-ig a Művészszínházban tevékenykedett mint rendezőasszisztens. 1932-ben közreműködött Gogol Holt lelkek című darabjának színpadra vitelében. 1936 után a Moszkvai Nagyszínházban mint szövegkönyvíró és fordító dolgozott.
1939-ben megírta a Ráhel opera (Рашель) szövegkönyvét és egy Sztálinról szóló darabon (Batum, Батум) is dolgozott. Bulgakov műveit reményei ellenére továbbra sem hozhatta nyilvánosságra, és nem is mutathatta be őket. Egészségi állapota rohamosan romlott. Az orvosok magas vérnyomásból adódó vesebetegséget diagnosztizáltak nála. Halálos ágyán diktálta feleségének A Mester és Margarita utolsó változatát. 1940 februárjától barátai és rokonai őrizték betegágyát. Az író március 10-én halt meg. Egy nappal később a szovjet írószövetség épületében megemlékezést tartottak, amely előtt Szergej Merkurov szobrász levette arclenyomatát a halotti maszkhoz.
A 3469 Bulgakov aszteroida az íróról kapta nevét.
Bulgakov keserűen rosszalló és groteszk leírása az akkor születőben lévő Szovjetunió hétköznapjairól gyakran fantasztikus és abszurd vonásokat tartalmazott – ez az orosz nyelvű irodalomban Gogol óta a társadalomkritika gyakran alkalmazott eszköze. Sok műve a szigorú sztálinista cenzúra áldozata lett, ezeket csak sok évvel a halála után ismerhette meg az olvasóközönség. A Kutyaszív már 1925-ben kész volt, a Szovjetunióban 1987-ben nyomtatták ki először.
Legismertebb, világhírű művét, A Mester és Margaritát haláláig írta, de csak 1966-67-ben jelenhetett meg (csonkítva).
Bulgakov több művét is megfilmesítették. A Mester és Margaritának- egy tv-játék- és négy filmváltozata van, egyet jelenleg (2023) is forgatnak Oroszországban. A fehér gárda[1] és az Iván Vasziljevics (Halló, itt Iván cár! címmel), Kutyaszív (ugyanezzel a címmel). Magyarországon Várkonyi Gábor rendezése alatt az írása alapján egy tévédrámát készítettek 1977-ben Boldogság cím alatt, illetve Szirtes András készített különleges, dokumentum-alapú művészfilmet A Mester és Margarita, valamint Bulgakov élete alapján Forradalom után címmel 1988-1989-ben.
