Manfred Eigen
Született	1927. május 9.[1][2][3][4][5] Bochum[6][1]
Elhunyt	2019. február 6. (91 évesen)[7][4][5][8][9] Göttingen[10]
Állampolgársága	német
Foglalkozása	kémikus fizikus egyetemi oktató egyetemi oktató író biofizikus
Iskolái	Göttingeni Egyetem Gymnasium am Ostring
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje Alsó-szászországi érdemrend Rudolf Diesel-érem honorary doctor of the University of Bielefeld a Müncheni Műszaki Egyetem díszdoktora Otto Hahn (1962) Bourke Award (1962)[11] Otto Hahn Prize for Chemistry and Physics (1962) kémiai Nobel-díj (1967)[12][13] Carus medal (1967) Linus Pauling Award (1967)[14] Paracelsus Prize (1967)[15] Foreign Member of the Royal Society (1973. május 3.)[16] Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1976) Faraday Lectureship Prize (1977) Alsó-Szászország Állami Díja (1980) Paul Ehrlich and Ludwig Darmstaedter Prize (1992) Helmholtz-érem (1994) Max Planck Research Award (1994) Gold Goethe medal (2007) Hall of Fame of German Research (2010) Wilhelm Exner Medal (2011)[17]
Sírhelye	Stadtfriedhof Göttingen[18]
A Wikimédia Commons tartalmaz Manfred Eigen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Manfred Eigen (Bochum, 1927. május 9. – Göttingen, 2019. február 6.) német biofizikus–kémikus. 1967-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki, Ronald Norrish és George Porter tudóstársaival megosztva, „a rendkívül gyors kémiai reakciók terén elért eredményeiért”.^[19]

Életrajz

Manfred Eigen 1927. május 9-én született Bochumban, Ernst Eigen kamarazenész és felesége, Hedwig (leánykori családneve Feld) fiaként. Bochumban, humanista gimnáziumban végezte el középfokú tanulmányait. 1945 őszén kezdte meg a göttingeni Georg-August Egyetem fizika–kémia szakát, és 1951-ben természettudományi doktori címet szerzett. Arnold Eucken(wd) irányításával írta disszertációját a nehézvíz és a vizes elektrolitoldatok fajhőjéről.^[20]

Művei

• Molekulare Selbstorganisation und Evolution (Self organization of matter and the evolution of biological macro molecules). In: Die Naturwissenschaften. 58 (10) k.,465–523 o., Springer, Berlin/Heidelberg 1971, ISSN 0028-1042.
• Ruthild Winklerrel: Das Spiel. Naturgesetze steuern den Zufall. Piper, München/Zürich 1975, ISBN 3-492-02151-4 (14 Auflagen); Neuauflage: Rieck, Eschborn 2010–2016 (6. Auflage), ISBN 978-3-924043-95-7 (hat nyelven megjelent).
• Peter Schusterrel: The Hypercycle – A Principle of Natural Self-Organization. Springer, Berlin 1979.
• Stufen zum Leben. Piper, München/Zürich 1987.
• Perspektiven der Wissenschaft – Jenseits von Ideologien und Wunschdenken. DVA, Stuttgart 1988, ISBN 3-421-02752-8.
• Peter Frieß, Andreas Fickers (Hrsg.): Wolfgang Frühwald und Manfred Eigen sprechen über die Neugier als Antrieb wissenschaftlichen Arbeitens (= TechnikDialog, Heft 1). Deutsches Museum, Bonn 1993, OCLC 312759487.
• From Strange Simplicity to Complex Familiarity. A Treatise on Matter, Information, Life and Thought. Oxford University Press, Oxford 2013, ISBN 978-0-19-857021-9 (angolul).

Magyarul megjelent művei

• Manfred Eigen – Ruthild Winkler(wd): A játék: Természeti törvények irányítják a véletlent. (magyarul) Koch Sándor (fordító). Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1981. 426. o. ISBN 9632810198  

Jegyzetek

További információk

• Manfred Eigen a Moly.hu-n (magyarul)

Ez a német személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!