| Kumlik Emil | |
 | |
| Született | 1868. június 5.[1] Pozsony |
| Elhunyt | 1944. december 31. (76 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kumlik Emil (Pozsony, 1868. június 5. – Budapest, 1944. december 31.)[2] könyvtáros, újságíró, író.
Kumlik József (1801-1869) zenetanár unokája,[3] Kumlik József és Mahatsek Antónia fia. Nagybátyja volt Kumlik Tódor Pozsony utolsó magyar polgármestere.[4] 1887–1891 között végezte főiskolai tanulmányait a Pozsonyi Jogakadémián. 1910-ben Kolozsvárott az államtudományok doktorává avatták. 1887–1894 között a Pozsonyvidéki Lapok, majd a Pozsonymegyei Közlöny, a Nyugatmagyarországi Híradó, a Westungarische Grenzbote munkatársa, illetve több fővárosi és néhány külföldi lap tudósítója. 1894–1900 között a miniszterelnökség sajtóosztályánál tudósító, majd segédtitkár. 1900–1914 között Pozsony város könyvtárosa, 1914–1919 között pedig a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárának igazgatója, majd 1919–1921 között ismét Pozsony könyvtárosa. 1922-ben nyugdíjba vonult. 1921–1922-ben tagja volt a Pozsonyi Hajósegyletnek.[5]
1921-ben Pozsonyból Budapestre költözött és ismét újságíró lett. 1923–1925 között a Dunaposta, majd a Pester Lloyd munkatársa és a Neues Pester Journal felelős szerkesztője. 1925-től a Pester Lloyd külső munkatársa és a pozsonyi Híradó levelezője. 1927–1933 között az Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának tiszteletdíjas alkalmazottja volt. Felesége Gruber Irma volt.
Berczik Árpád és Herczeg Ferenc novelláit fordította németre.