| Kempelen Farkas | |
 | |
| Önarcképe aláírásával | |
| Született |
Kempelen Farkas 1734. január 23. Pozsony |
| Elhunyt |
1804. március 26. (70 évesen) Bécs |
| Állampolgársága | osztrák |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Gobelius Anna Mária |
| Foglalkozása | feltaláló, építész, mérnök |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kempelen Farkas témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kempelen Farkas (Wolfgang von Kempelen) (Pozsony, 1734. január 23. – Bécs, 1804. március 26.) a Habsburg Birodalomban széles körben elismert tudós és feltaláló, a 18. század legjelentősebb magyar polihisztora.
A Wolfgangus Franciscus de Paula név alatt született a római katolikus felekezetű, nemesi származású Kempelen Farkas, aki nemes Kempelen Engelbert császári és királyi kamarai udvari tanácsos[1] és Spindler Anna Rosina fia volt.[2] Kempelen Engelbert, pozsonyi harmincados, neje és gyermekei, 1722. július 15.-én szerezték III. Károly magyar királytól az indigenatus-t, azaz a nemességük honosítását, Magyarországon.[3] Kempelen Farkas a tanulmányait szülővárosában Pozsonyban, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Filozófiát, jogot tanult, a rézmetszést gyakorolta, de a matematika és a fizika is érdekelte.
Bécsben tanult jogot és filozófiát, majd ugyanitt tisztviselőként kezdett el dolgozni. 1767-ben mint Bácska telepítési kormánybiztosa, betelepítette a néptelenné vált területeket, selyemgyárakat létesített, faluközösségeket szervezett. 1770 táján – elsőként a világon – beszélőgépeket szerkesztett, melyek a belenyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakították át. Az egyetlen megmaradt példány ma a müncheni Deutsches Museumban van. A beszédkeltő gép élethű, működő mását Nikléczy Péter és Olaszy Gábor fonetikusok, beszédkutatók 2001-ben készítették el. A rekonstruált gép a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Informatika épületének aulájában van kiállítva: 1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 2. http://smartlab.tmit.bme.hu/kempelenkiallitas
Tanulmánya az emberi beszédről a modern fonetikai kutatások megalapozója (Mechanismus der menschlichen Sprache nebst der Beschreibung seiner sprechenden Maschine. Wien, 1791.).[4]
Újabb találmánya volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép, amelyet a bécsi Stubentornál állítottak fel. Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várkert Bazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet. Kempelen megszerkesztette a gőzturbina ősét, és 1788-ban benyújtotta találmányát II. József császárhoz.
Másik híres találmánya a sakkozógép, melyet 1769-ben készített. A Török néven híressé vált gépben ugyan egy ember is el volt rejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset von le, hiszen az ember nem volt a közönség számára látható, hanem rafináltan elhelyezett tükrök és rések segítségével belülről tájékozódott. Ötvösként, költőként, íróként, és építészként is tevékenykedett (a budai vár egyes részeit ő építette újjá, ő tervezte a Várszínházat, a pozsonyi várban vízvezetékrendszert épített ki, és a schönbrunni szökőkutak is az ő alkotásai. Emellett nyomdai szedőládát, nyomtatógépet a vakok oktatásához és gőzgépet is készített. 1772-ben írógépet készített Paradis Teréz, a vak bécsi zongoraművésznő részére, mozgatható betegágyat épített a himlőben megbetegedett Mária Teréziának. Szegényen halt meg, mert I. Ferenc megszüntette támogatását, valószínűleg jakobinus kapcsolatai miatt.
1762. május 2.-án vette el Pozsonyban a második feleségét, Bobelius Anna Mária úrhölgyet,[5] aki társalkodóhölgy volt gróf Erdődy Jánosnál. A házasságból két gyermek született:
