| Kazimir Szeverinovics Malevics | |
 | |
| Önarcképe (1933) | |
| Született | Казиміръ Малевичъ[1] 1879. február 23. (február 11. a régi orosz naptár szerint) Kijev |
| Elhunyt | 1935. május 15. (56 évesen) Leningrád |
| Művészneve | Kazimir Malevics |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | lengyel-belarusz |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | prosztatarák |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kazimir Szeverinovics Malevics témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kazimir Szeverinovics Malevics (oroszul és ukránul: Казимир Северинович Малевич,lengyelül: Kazimierz Malewicz); (Kijev, 1879. február 23. (február 11. a régi orosz naptár szerint) – Leningrád, 1935. május 15.) lengyel-ukrán származású orosz–szovjet festő. Az absztrakt művészet jeles képviselője.
Malevics Kijevben született. Kijevben Fjodor Ivanovics Rerberg magániskolájában tanult festészetet, 1906-ban állított ki először, ekkor már fel is költözött Moszkvába. Malevics mindvégig a Szovjetunióban/Oroszországban élt és dolgozott. 1912-ben töltött egy rövid időt Párizsban. 1915/1916-ban közreadta Oroszországban szuprematista manifesztumát, A kubizmustól a szuprematizmusig címmel. A kommunizmus győzelme után a moszkvai akadémián tanított. 1926-ban kijutott Németországba, hogy szuprematista könyvének kiadását előkészítse, ezután Leningrádba tért vissza, s ott élte le életét szegénységben, feledésben. Szerencsésebb kortársai emigrációba vonultak, s töretlenül folytathatták képzőművészeti pályafutásukat (például Antoine Pevsner, Naum Gabo, Vaszilij Kandinszkij).
Kazimir Malevics festészetére kezdetben a posztimpresszionista irányzat, majd a fauves-ok és hamarosan a fauves mozgalomból kinövő kubisták hatottak, s adva volt számára a népművészet és az ikonfestészet motívum világa. A Káró Bubi művészcsoport tagjaként 1911-ben kubista műveket állított ki, ő lett az orosz kubista mozgalom vezetője. 1912-ben Léger stílusában festett, de nagyobb hangsúlyt helyezett a geometriai formákra, s nagyon hamar eljutott a teljes absztrakcióhoz. Első próbálkozása saját stílus alapítására az alogizmus (oroszul: fevralizmus) volt, tipikus példája az Egy angol Moszkvában c. kép. A geometrikus, kubizmushoz közel álló stílusban festett cilinderes úriember képéhez hasonló stílusban festett, össze-vissza lebegő, irreális térbeli viszonyban álló (azaz nem álló), egymással semmiféle látható logikai kapcsolatba nem hozható más tárgyak (pl. hal, létra, kard), valamint plakátfeliratszerű szófoszlányok társulnak. A szavak, térbeli viszonyok és más relációk hiánya és irrealitása érzékelteti a befogadóval az anti-kompozíció szándékos logikátlanságát, a Moszkvába tévedt idegen kétségbeejtően elveszett helyzetét – avagy próbálja lehetetlenné tenni a művészetet lealacsonyító értelmezési próbálkozásokat.
Malevics jó barátságban volt az orosz avantgárd írókkal, költőkkel, akik azután 1915-ben segítettek neki szuprematista manifesztumának megszerkesztésében, amely végül 1915/1916-ban jelent meg.
1913 körül eljutott a nonfiguratív festészetig, 1913. év vége elkészítette Moszkvában Fekete négyzet fehér alapon c. művét, amely 1915-ös bemutatóján nagy feltűnést keltett. Saját stílusirányzatát szuprematizmusnak nevezte el. Az 1915-ös szentpétervári futurista kiállításon mutatta be több e felfogás jegyében készített szuprematista festményét, köztük a Fekete négyzetet, amely a huszadik századi absztrakt festészet egyik alapműve. Malevics, Mondrian és Kandinszkij mellett a XX. századi absztrakt művészet egyik úttörője és jelentős képviselője.
1915-től haláláig elméleti írásokban is megfogalmazta a festészettel kapcsolatos gondolatait, tervezett könyvének címe: A tárgy nélküli világ (Die gegenstandslose Welt). Németül jelent meg 1927-ben, oroszul nem jelenhetett meg, tiltott volt. Az 1920-as évek közepétől Malevics kiállításokon sem szerepelhetett.
.jpg)
Malevics a naiv, a posztimpresszionista, divizionista, expresszionista, kubista-futurista irányzatok végigfestése után a geometriai formák előtérbe helyezésével, a festészet eszközeivel eljutott a képzőművészeti tabula rasához. A kubizmust továbbgondolva a fejlődés egy új fonalát indította el – tiszta színekkel, geometriai formákkal, melyek immár/többé nem egy magasabb rendű forma (például egy arc, egy alak, egy váza) részeként, hanem önmagukként szerepeltek a képen (mint „vörös négyzet”). Saját művészetét is egyre radikálisabban továbbgondolta, így jutott el a Fehér alapon fehér négyzet című képéig, amely a művészetfejlődés és a művészetfilozófia, de a művészet és a közönség viszonyának történelmében is mérföldkő (Moszkvában állította ki először 1919-ben, ma a New York-i Modern Művészeti Múzeum őrzi.
Különbözőképpen, de nagy hatással volt az 1960-as évektől a magyarországi neoavantgárd festőkre, pl. El Kazovszkij, Konok Tamás, Nádler István festészetére, Nádlert A fehér alapon vörös ellipszis, rajta fekete kereszt áthúzva motívumai ragadták meg.
![Szuprematizmus kék háromszöggel és fekete négyzettel[3] (1915)](/hu/F%C3%A1jl:Suprematism_with_Blue_Triangle_and_Black_Square.jpg)
