Jean Piaget
SzületettJean William Fritz Piaget
1896. augusztus 9.[1][2][3][4][5]
Neuchâtel[6]
Elhunyt1980. szeptember 16. (84 évesen)[1][2][3][4][5]
Genf
Állampolgárságasvájci
HázastársaValentine Piaget (1923–)
Gyermekeihárom gyermek
SzüleiArthur Piaget
Foglalkozása
IskoláiNeuchâteli Egyetem
Kitüntetései
  • doctor honoris causa from the University of Paris (1947)[7]
  • APA Award for Distinguished Scientific Contributions to Psychology (1969)[8]
  • Award for Distinguished Contributions to Developmental Psychology (1971)[9]
  • Erasmus-díj (1972)
  • Career Achievement Award for Distinguished Psychological Contributions to Education (1976)[10]
  • Balzan-díj (1979)
SírhelyeCimetière des Rois (D-395)[11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Piaget témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jean Piaget (Neuchâtel,[12] Svájc, 1896. augusztus 9.Genf, 1980. szeptember 16.) svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus (elsősorban a biológia területén).

Életpályája

Neuchâtelben született. 14 évesen írta meg első tudományos munkáját. A Neuchâteli Egyetemen természettudományt hallgatott, és itt szerezte meg 22 évesen PhD-fokozatát is. Később a pszichoanalízis után kezdett el érdeklődni, és Franciaországban dolgozta ki a genetikai episztemológiával kapcsolatos elméleteit. 1921-ben tért vissza Svájcba, ahol kinevezték a genfi Jean-Jacques Rousseau Intézet igazgatójává. 1929-ben elfogadta az International Bureau of Education igazgatói posztját, és egészen 1968-ig töltötte be ezt a pozíciót. 1929 és 1975 között a genfi egyetem pszichológia professzoraként dolgozott. 1955-ben megalapította a Genetikai Episztemológia Nemzetközi Központját, amelynek egészen 1980-ban bekövetkező haláláig volt az igazgatója.

Különféle díjakkal és tiszteletbeli fokozatokkal az egész világon elismerték munkásságát. Összegyűjtött művei tíz kötetben jelentek meg (1975–).

Elmélete

A Piaget által kidolgozott elméletben a fogalmak egyszerű és tapasztalathoz kötött sémákon keresztül egyre komplexebb struktúrákat alkotnak (genetikus episztemológia). Felfogása szerint a pszichés fejlődés a világ megismerő ábrázolásának és szemléltetésének (kognitív reprezentációjának, illetve rekonstrukciójának, lásd konstruktivizmus) folyamatos differenciálódásán keresztül valósul meg. A folyamatot az asszimiláció (a környezetből származó tapasztalatok már meglévő sémákba való beillesztése) és az akkomodáció (a sémáknak a környezethez való igazítása) egyensúlyának fokozatos megjelenése jellemzi. Piaget-nak a gyermek kognitív fejlődésére vonatkozó elképzelései nagy hatással voltak az intelligenciakutatásokra.[13]

Hatása Magyarországon

Magyar pszichológusok is tanultak nála a két világháború közti időszakban, köztük Binét Ágnes[14] és Kiss Tihamér László. Művei többségének fordítása és közreadása Magyarországon igazából az 1990-es évekkel, a rendszerváltozás éveivel kezdődött, de már 1989 előtt is megkerülhetetlen volt az ő munkásságának ismerete. A két világháború közt Várkonyi Hildebrand Dezső és Harkai Schiller Pál, 1945 után Kiss Árpád és Mérei Ferenc tettek sokat Piaget megismertetéséért.[15]

Főbb művei

Művei magyarul (válogatás)

Irodalom (válogatás)

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Пиаже Жан, 2015. szeptember 28.
  7. Onze nouveaux docteurs "honoris causa" de l'université de Paris (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde, 1947. december 8.
  8. https://www.apa.org/about/awards/scientific-contributions?tab=3
  9. https://www.apadivisions.org/division-7/awards/distinguished-contributions?tab=3
  10. https://apadiv15.org/awards/division-15-career-achievement-award/past-recipients-of-the-career-achievement-award/
  11. Geneva cemeteries - history and guide
  12. más néven Neuenburg
  13. Pszichológiai lexikon (2007). Budapest, Helikon. 348. p.
  14. Binét Ágnes (1920–1991) pszichológus, Mérei Ferenc munkatársa.
  15. Pléh Csaba (1992). Pszichológiatörténet : a modern pszichológia kialakulása. Budapest, Gondolat. 221. p.
  16. Újra kiadták 1997-ben.

Források

Kapcsolódó szócikkek