| Jaan Kaplinski | |
.JPG) | |
| Született | 1941. január 22.[1][2][3][4] Tartu |
| Elhunyt | 2021. augusztus 8. (80 évesen)[5][6] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Tiia Toomet |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Jerzy Kaplinski |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | az észt Riigikogu tagja |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jaan Kaplinski témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jaan Kaplinski (Tartu, 1941. január 22. – 2021. augusztus 8.) észt költő, író, filozófus, kritikus; „az észt irodalom nemzetközileg legismertebb képviselője.”[8]
Anyja észt, apja lengyel zsidó volt. Apját, aki a Tartui Egyetem filológiaprofesszora volt, a szovjetek letartóztatták, és 1945-ben egy szovjet lágerben halt meg.[9][10][11]
Újlatin nyelveket és nyelvészetet tanult a Tartui Egyetemen, és 1964-ben francia szakon végzett.[9][12] Dolgozott fordítóként, szerkesztőként és szociológusként,[13] illetve ökológus volt a Tallinni Botanikus Kertben.
1992 és 1995 között az észt parlament tagja volt.[10] Eredetileg az Észt Centrumpárt jelöltje volt, de utóbb független képviselő lett. 2004 óta a Szociáldemokrata Párt tagja. 2005-ben a tartui helyi önkormányzat képviselője lett.[14]
Számos vers-, próza- és esszékötete jelent meg. Fordított francia, angol, spanyol, kínai és svéd nyelvről, többek között a Tao te kinget és Tomas Tranströmer műveit.
Saját írási megjelentek angol, finn, francia, norvég, svéd, holland, izlandi, magyar, japán, lett, litván, orosz, héber, bolgár ls cseh nyelven. Esszéi környezeti problémákkal, nyelvfilozófiával, a klasszikus kínai költészettel és az észt nacionalizmussal foglalkoznak.
Írt angol és finn nyelvű verseket is. A 2000-es években kezdett oroszul írni, és első orosz nyelven írt kötete 2014-ben jelent meg Белые бабочки ночи (Éjszakai fehér pillangók) címen, és díjat nyert Oroszországban.
Egyike volt az úgynevezett „40 értelmiségi levele” szerzőinek és kezdeményezőinek. A levelet neves észt értelmiségiek írták alá tiltakozásul az Észt SZSZK szovjet hatóságainak viselkedése ellen, és elküldték a kor fontos újságainak. A levél nem jelent meg az akkori sajtóban, noha nem volt nyíltan ellenzéki, és az aláírókat adminisztratív intézkedésekkel zaklatták.
Több irodalmi díjat kapott (1968 és 2012: Juhan Liiv költészeti díj, 1985: Juhan Smuul irodalmi díj, 1992: Eino Leino-díj, 1995: Wihuri-nagydíj, 1997: Balti Közgyűlés Irodalmi, Művészeti és Tudományos Díja, 2016: Európai Irodalmi Díj.
