A J a latin ábécé tizedik, a magyar ábécé tizenhetedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 74, kisbetű – 106. Ez az ábécé legfiatalabb tagja. Ez az egyetlen betű, amely nem szerepel a periódusos rendszerben. Azokon az alfanumerikus billentyűzeteken, ahol a QWERTY rendszert használják, az F mellett a J a másik alapbetű, ahonnan számított relatív helytől függ, melyik betűt, melyik ujjal ütik le.

Története

Eredetileg az I/i betű variánsa volt; csak a 16. századtól kezdték megkülönböztető minőségben használni.[1]

Hangértéke

A magyarban ez a betű legtöbbször a palatális zöngés réshangot jelöli (például a , az íja vagy az új szavakban). Ritkábban e hang zöngétlen allofónját jelöljük vele (például az írj vagy a rakj szóban).

Ugyancsak a palatális zöngés réshangot jelöli a J betű a németben és számos nyugati szláv nyelvben.

Néhány latin ábécét használó nyelvben azonban eltérő hangértékkel rendelkezik:

A magyar mássalhangzórendszer szempontjából vita tárgya, hogy ez a szegmentum (a beszéd bizonyos hosszúságú része) nem réshang (frikatíva), de nem is félmagánhangzó (siklóhang), hanem az l-hez és az r-hez hasonlóan nem-nazális mássalhangzós zengőhang, más néven likvida.[2]

A mai magyar köznyelvben nincs különbség a j és az ly által jelölt hang ejtésében.

Jelentései

Fizika

Matematika

Egyéb

Jegyzetek

  1. https://it.wikisource.org/wiki/De_le_lettere_nu%CF%89vamente_aggiunte_ne_la_lingua_Italiana
  2. Siptár Péter. Kis magyar fonológia (pdf), Veszprém: Pannon Egyetemi Kiadó, 46. o. (2015) 
  3. http://plastik.hu/2010/02/04/miert-kapok-j-betuket-emailen/