 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Viola odorata L. | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Illatos ibolya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos ibolya témájú médiaállományokat és Illatos ibolya témájú kategóriát. |
Az illatos ibolya (Viola odorata), népies nevén: lila ibolya, violetta, vénuszvirág vagy bájos ibolya az ibolyafélék (Violaceae) családjának Viola nemzetségébe tartozó évelő növény, Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt.
Gyöktörzséből indák fejlődnek. Levelei tőlevelek, szíves vállúak, kerekdedek. A virágok tőkocsányon fejlődnek, sarkantyúsak. Termése tok, mely pelyhes szőrzettel borított. Illatos, fehér, vagy lila virágai tavasz közepéig nyílnak.
Kandírozhatjuk, sütemények, pudingok, jégkrémek, saláták díszítésére, illatosításra használhatjuk.
Virágából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki.
A középkorban a fekélyek borogatására használták, fontos volt sebgyógyító hatása is.[3]
Drogja gyöktörzse, levele, ritkán virága. Hatóanyagai triterpénvázas szaponinok és szalicilsav származékok. Köptetőként légcső- és hörghurut kezelésében használatos. [2]
Friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható.[forrás?]
Félárnyékos helyre ültethető tavaszi dísznövény. Kékeslila, rózsaszínű, egészen fehér virágú fajtái ismertek.
 |
 |
 |
Az illatszer- és kozmetikai ipar szintetikus anyagokat használ fel az ibolyaillatú termékekben.
