Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! (2006 márciusából)

Az ITU Telekommunikációs szabványosítási területe az (ITU-T) az International Telecommunication Union (ITU) oldaláról koordinálja a telekommunikációs szabványosítást. A ITU székhelye Genfben van, a szervezet 1992 előtt International Telegraph and Telephone Consultative Committee (CCITT, a "Comité consultatif international téléphonique et télégraphique" francia elnevezése alapján) néven volt ismert, a magyar elnevezése a Nemzetközi Távíró és Telefon (technikai) Konzultatív Bizottság volt.

Elsődleges funkciója

[szerkesztés]

Az ITU-T a telekommunikációval és távközléssel kapcsolatos nemzetközi szabványosításra szakosodott szervezet. Az általa kiadott nemzetközi szabványok, az (ITU-T) "Ajánlások" (a szót, megkülönböztetésül az általános értelemben vett "ajánlások"tól, nagy kezdőbetűvel írják). Mióta az ITU-T a ITU része, ami az ENSZ egy szervezete, a kiadott szabványok sokkal formálisabbak lettek, és olyan jelzésekkel látták el, amelyekkel egyértelműen és könnyen azonosítani lehet azokat.

Az ITU-T a működésével lefedett területet több részre osztotta fel, amelyeket egy egyedülálló nagybetűvel azonosít, ez a "sorozat" azonosítója (lásd később). Minden Ajánlás egy sorozathoz (betűjel) tartozik, amin belül egy sorszám azonosítja, például "V.90".

Története

[szerkesztés]

Az ITU-T története 1960-ban kezdődött, de a mai nevét és formáját csak 1992-ben nyerte el. A CCITT Ajánlások, amelyek négy évente jelentek meg az őket véglegező "plenáris ülések" után, színekről elnevezett kötetekben. A "szín" egyben a kötet fedőlapjának a színét is jelentette, és a teljes Ajánlat gyűjteményt tartalmazta, így az 1980-ban megtartott plenáris ülés után a Sárga Könyv (Yellow Book), az azt követő plenáris ülés után 1984-ben megjelent a Vörös Könyv (Red Book). A különböző könyvek kisebb, néhány száz oldalas "fejezetekre" voltak osztva, amelyeket külön is meg lehetett vásárolni. A négyéves szabványosítási ciklus miatt a CCITT kicsit késve tudta csak követni az időközbeni változásokat és lassan változtatta a szervezeti felépítését is.

Az ITU 1970-1990 közötti újjászervezése

[szerkesztés]

Az 1980-as évek elején a személyi számítógépipar fellendülése miatt új, mindenki által elfogadott gyakorlati megoldások kezdtek elterjedni a felhasználók és az üzleti terület képviselői között, az "piacvezető" technológiák viszont általában nem voltak szabványosítva a kommunikációs technológiák között. Ezért a szabványosítási szervezeteknek meg kellett gyorsítaniuk a munkájukat, vagy a meglévő de facto szabványokat kellett kisebb átalakításokkal elfogadniuk, hogy azok valóban szabványként funkcionálhassanak. Sajnos, mind a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization), az (ISO), mind pedig a CCITT nagyon lassan alkalmazkodott megváltozott piaci körülményekhez.

Néhány esetben, szerencsére főként a cégek által tulajdonolt "szabványok" esetében volt kusza a helyzet, nem volt tiszta, hogy ki is a győztes (melyik ipari szabványból válik nemzetközi szabvány); ez történt, illetve történik a színes fax technológiával. Egyéb jelenségek is bonyolították a helyzetet: megjelentek az általános nyilvános civil "szabványok", technológiák és szervezetek, például az Internet Engineering Task Force (IETF) mint nem-kormányzati szervezet, vagy a World Wide Web Consortium (W3C), egy nem állami konzorcium.

Ezek a jelenségek egyre inkább szükségessé tették, hogy a szabványosítási szervezetek gyorsan és hatékonyan reagáljanak az esetleg előre nem is látható kihívásokra.

Az ITU "valós idejű" szabványosítási eljárása: 2000-től napjainkig

[szerkesztés]

A ITU területén felmerülő gyakorlati indíttatású, nagy mennyiségű szabványosítási igényre válaszul, az IUT-T áramvonalasította a szervezetét és az eljárásait. Az első indító munkaanyag és elfogadott, teljesértékű ITU-T Ajánlás megjelenése közötti idő ma kevesebb, mint néhány hónap (az estek kisebb részben ennél is kevesebb). Ez azt jelenti, hogy az ITU-T sokkal hatékonyabb jóváhagyási eljárást alkalmaz ma, mint a története során valaha is, ami egyben azt is jelenti, hogy a jóváhagyási eljárás minőséggel kapcsolatos eljárásainak hatékonysága is ugrásszerűen emelkedett.

A gyakorlathoz való megfelelése miatti változások az ITU-T-ben

[szerkesztés]

Egy szabványnak (amennyiben szükséges) van időbeli fejlődése, vannak valamilyen módosulásai, illetve vannak olyan változatai, amelyek már nem érvényesek. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy például az 1890-es évek közepén az X.25 (csomagkapcsolt) hálózathoz csatlakozó végberendezéseknél szükséges volt egy olyan működési módot (is) biztosítani, amely lehetővé tette, hogy a berendezés az 1980-ban kiadott (Sárga Könyv), illetve az 1984-ben kiadott (Vörös Könyv) szabványainak megfelelő hálózaton képes legyen működni. Ez a helyzet sajnos még napjainkban is fennáll, különösen ha régebbi szabványról van szó, amelyeket "felülvizsgált" jelzéssel jelölnek, és az eredeti változat "bővítései" változatlan formában érvényben vannak, ugyanakkor újabb kiegészítések is megjelentek, és szintén érvényesek, természetesen az újabb verziókban.

Egy szabvány kialakítható úgy, hogy kiegészítések vagy a bővítések önállóan is érvényesek legyenek, és esetleg helyettesítsék a régi változatot. Az ilyen szabványoknál jelent meg a régi elnevezés megtartása mellett a "bis" vagy a "ter" utótag, például a "V.26bis" és a "V.26ter".

Sorozatok és Ajánlások

[szerkesztés]

Az ITU-T által kibocsátott Ajánlások nevei egy betűből és egy számból állnak. Például, az X.500, ahol X a sorozat azonosítója, és az 500 a sorozaton belüli azonosító. Amikor egy Ajánlás módosul, akkor (többnyire) megtartja az eredeti azonosítóit, ezért a kiadási év fontos információ egy Ajánlásnál. Az "X.500" kifejezés egyrészt utal az eredeti X.500 ajánlásra, és utal a hozzá kapcsolódó, X.5xx azonosítójú ajánlás családra is, amelyek egyes területeket részletesebben is meghatároznak.

A legfontosabb ITU-T sorozatok és Ajánlások a következők:

A – Az ITU-T munkaszervezetei

[szerkesztés]

B – Kifejezések jelentései: definíciók, szimbólumok, osztályzások

[szerkesztés]

C – Általános telekommunikációs statisztikák

[szerkesztés]

D – Általános elszámolási elvek

[szerkesztés]

E – Átfogó hálózati működés, telefon szolgáltatások, szerviz szolgáltatások, emberi tényezők

[szerkesztés]

F – Nem telefonon történő telekommunikációs szolgáltatások

[szerkesztés]

G – Átviteli rendszerek és közegek, digitális rendszerek és hálózatok

[szerkesztés]

H – Audiovizuális és multimédia rendszerek

[szerkesztés]

I – Digitális hálózatok integrált szolgáltatásai (ISDN)

[szerkesztés]

J – Televíziós, hang program és egyéb multimédiás jelek átvitele

[szerkesztés]

K – Interfészek védelme

[szerkesztés]

L – Kábelek és egyéb külső helyszínek tervezése, üzembehelyezése és védelme

[szerkesztés]

M – TMN és hálózati karbantartás: nemzetközi átviteli rendszerek, telefon áramkörök, távíró, facsimile (fax) és bérelt áramkörök

[szerkesztés]

N – Karbantartás: nemzetközi hang programok és televíziós átviteli áramkörök

[szerkesztés]

O – Mérőberendezések specifikációi

[szerkesztés]

P – Telefon átvitel minősége, telefon üzembehelyezése, helyi vonalas hálózatok

[szerkesztés]

Q – Központok és jelzések

[szerkesztés]

R – Távíró átvitel

[szerkesztés]

S – Távíró szolgáltatások végberendezései

[szerkesztés]

T – Végberendezések telematikai szolgáltatásokhoz

[szerkesztés]

U – Távíró központok

[szerkesztés]

V – Telefon hálózaton történő hálózati szolgáltatások

[szerkesztés]

X – Adathálózatok és nyílt rendszerek közötti kommunikáció

[szerkesztés]

Y – Globális információs rendszerek és az internetprotokollok szempontjai

[szerkesztés]

Z – Nyelvek és általános szoftver szempontok a telekommunikációs rendszereknél

[szerkesztés]

Egyéb kapcsolódó területek

[szerkesztés]