Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével! Legutóbbi módosítás: 2024. augusztus 28.

A gubernium (Gubernium Transilvanicum), más néven főkormányszék Erdély központi kormányszerve volt a Habsburg uralom idején, 1691-től 1869-ig.

Története

[szerkesztés]

1690–1708

[szerkesztés]

Az I. Lipót által 1690-ben kiadott Diploma Leopoldinum Erdély kormányszerveként a guberniumot jelölte meg. A testület 1691-ben kezdte el működését. Első tisztségviselői Bánffy György gubernátor, Bethlen Miklós kancellár, Bethlen Gergely főgenerális és Haller János kincstárnok voltak.[1]

Tagjait az erdélyi rendek választották; a tagok jellemzően egyéb tisztségeket is viseltek (például főispán, főkirálybíró).[2] A gubernium első tagjai között volt Apor István, Bethlen Elek, Naláczi István, Gyulafi László, Sárosi János, Keresztesi Sámuel, Nagy Pál, Alvinczi Péter, Toroczkai Mihály, Valentin Frank von Frankenstein, Christian Reichard és Samuel Conrad.[3]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Erdély és Magyarország uniója (1867) után a gubernium megszűnt, tevékenységét a belügyminisztérium vette át.[4]

Székhelye

[szerkesztés]

Eredetileg Gyulafehérvár volt a kijelölt székhely, de a rendszertelenül ülésező kormányzótanács más helyeken is összeülhetett, például Nagyszebenben, ahol a főhadiparancsnok székhelye volt, vagy az országgyűlés helyszínén vagy Bonchidán, Bánffy György gubernátor birtokán.[5] A bécsi udvarban az Erdély ügyeit tárgyaló tanács, az úgynevezett erdélyi konferencia (Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis) 1695. december 19-i ülése a gubernium székhelyéül az egykori gyulafehérvári fejedelmi palotát javasolta.[6]

A Rákóczi-szabadságharc miatt a gubernium 1703. október 25-én Nagyszebenbe tette át székhelyét.[7] 1717. június 20-án a Ministerialkonferenz szintén Nagyszebent jelölte ki a gubernium székhelyéül, 1718. december 27-én azonban a Ministerialkonferenz a Bécshez közelebb fekvő Kolozsvár mellett foglalt állást. III. Károly jóváhagyásával a gubernium át is költözött Kolozsvárra. 1727. április 17-án ismét szóba jött a nagyszebeni székhely, azzal az indokkal, hogy ott található a főhadiparancsnokság és kincstári ügyeket irányító Cameralis Directio; a költözés azonban csak Kornis Zsigmond gubernátor halála után, 1731 végén történt meg.[8]

1790-ben a gubernium visszaköltözött Kolozsvárra,[9] ahol a jezsuita egyetem Bel-Torda utca és Farkas utca sarkán álló épületét foglalta el.[10]

Szervezete

[szerkesztés]

A gubernium élén a kormányzó (gubernátor) állt; a szervezet működését a kancellár irányította. A fő tisztségviselők közé tartozott az ország generálisa, azaz a nemesi insurrectio parancsnoka, illetve a kincstárnok. Az ügyek intézésében nyolc tanácsúr vett részt.[5]

Az 1693-ban kiadott, a Diploma Leopoldinumot kiegészítő Alvincziana resolutio úgy rendelkezett, hogy a gubernium tagjait a négy bevett felekezetből egyenlő módon kell kiválasztani, azzal a kivétellel, hogy amennyiben az unitáriusok vagy az evangélikusok között nincs három-három alkalmas személy, akkor helyettük az uralkodó egyenlő arányban nevezhet ki katolikusokat és reformátusokat.[11] Benkő József 1777-ben megjelent Transsilvania című átfogó leírása szerint „a tanácsosokat e fejedelemség három bevett nemzetéből, a katolikus, helvét és ágostai valláshoz tartozók közül választják”, vagyis az unitáriusok ekkor már nem jutottak szerephez.[12] II. József uralkodása idején román személyek is helyet kaptak a guberniumban.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Kovács Kiss György: Az önálló Erdélyi Fejedelemség. Korunk, XXIV. évf. 3. sz. (2013. március) 3–7. o.
  2. ↑ Trócsányi 1973 : 149. o.
  3. ↑ Albert András: Bethlen Miklós kancellár Erdély önállóságáért tett politikai lépései az 1687–1704 között keletkezett röpiratai tükrében. In Tanulmányok a 70 éves Bihari Mihály tiszteletére. Szerk. Szoboszlai-Kiss Katalin, Deli Gergely. Győr: Universitas-Győr. 2013. ISBN 9786155298080  
  4. ↑ ErdTört 1986 : III. 1625. o.
  5. ↑ a b Trócsányi 1973 : 8. o.
  6. ↑ Trócsányi 1988 : 59–60. o.
  7. ↑ Trócsányi 1988 : 69. o.
  8. ↑ Trócsányi 1988 : 106–107. o.
  9. ↑ Trócsányi 1973 : 16. o.
  10. ↑ Bíró Vencel: A kolozsvári jezsuita egyetem szervezete és építkezései a 18. században. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1945. 15. o. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 192.  
  11. ↑ Péter Ágnes: A Diploma Leopoldinum tartalmi módosulásai, 2. rész. Belvedere meridionale, XVII. évf. 5–6. sz. (2005) 3–22. o.
  12. ↑ Benkő 2014 : 224. o.
  13. ↑ ErdTört 1986 : II. 1083. o.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Kategória