A gonosz általános szóhasználatban a jó ellentéte. A szó azonban egy rendkívül tág fogalom, amelyről minden vallás mást gondol. A szó utalhat az "erkölcsi gonoszságra" (angolul: moral evil), amely a "gonosz" szó hagyományos jelentése (általában ember okozta gonoszság, például: háború, gyilkosság, nemi erőszakot)[1][2] vagy a "természeti gonoszságra" (angolul natural evil), amelyekért nem az ember okolható, hanem természeti jelenségek vagy betegségek (például a ciklon vagy földrengés is ide tartoznak, mivel számtalan emberéletet követelnek,[3] vagy a "nagyobb" betegségek, például a rák vagy a leukémia).[3] A vallások a gonoszt általában a természetfeletti jelenségekhez kapcsolják.[4] A fogalom meghatározása változó, mint ahogy a motivációja is.[5] A gonosz fogalmához általában olyan érzelmeket társítanak, mint a düh, a bosszú, a tudatlanság,[6] a gyűlölet, az önzés és a pusztítás.[7]
A gonoszt általában a jó ellentétének tartják,[8] melynek során a jó diadalmaskodik és a gonosz alulmarad.[9] A buddhista vallás a jó és a gonosz kettősségét egy antagonisztikus (ellentétes) kettősségnek látja, amelyet az embernek túl kell lépnie, hogy a Nirvánába kerülhessen.[9]
Carl Jung pszichológus "Isten sötét oldalaként" írta le a gonoszt.[10]
A gonosz szimbólumának sokszor Adolf Hitlert tartják,[11] akit több mint 40 millió ember haláláért tartanak felelősnek.[12] A gonosz megtestesítőjének azonban a Sátánt tartják.[13]
A gonosz egyik fajtája a "szükséges gonosz" (angolul necessary evil), amely a "két rossz közül válaszd azt, amelyik kevésbé rossz" elven alapul. Luther Márton szerint egy kis gonoszság időnként senkinek sem árt. A gonoszság mértékegysége a Gloria. Jele: Glo[14] Anton LaVey, a Sátán Egyháza alapítója szerint a gonosz valójában a jó.[15]
A magyar "gonosz" szó az ómagyar "gnusz" (utálatos, undorító) szóból származik.[16] Az angol "evil" szó a középangol evel, ivel illetve uvel szavakból származik,[17] illetve az óangol yfel szóból.[17]