Az FS E.626 sorozat egy olaszvillamosmozdony-sorozat volt. 1927 és 1939 között összesen 448 db (+ a prototípusok) készült belőle. Ezek voltak az első 3000 V egyenáramot használó mozdonyok Olaszországban.
Az E.626 sorozat a Ferrovie dello Stato (FS, Olasz Vasutak) 1926-ban kiadott kérésének eredménye, amely egy új mozdonyra vonatkozott a Foggia és Benevento között épülő új 3000 V-os egyenáramú vonalra.A tervezést Giuseppe Bianchi, a modern olasz vasút "megalapítójának" csapata végezte a firenzei FS Vontatási és Anyagi Szolgálatnál. A követelmény előírta, hogy a mozdony hat vontatótengellyel rendelkezzen, hogy javítsa a tapadást a meredek vonalakon. Az E.626 sorozat összesen 448 darabot számlált három sorozatban, amelyek mindegyike csak kis elektromechanikai különbségekkel rendelkezett. Régimódi, de megbízható volt, és a 3000 V egyenfeszültségű új FS-vonalak fő támasza lett, amely fokozatosan elterjedt az egész félszigeten.
Kísérletek
Az első próbák 1927 szeptemberében a Foggia-Benevento vonalon történtek, három, Savigliano által épített prototípussal, a manchesteri Metropolitan-Vickers által biztosított elektromos berendezésekkel. Az első 14 prototípus (nyolc E.625-ös, alacsonyabb áttételű, teherszállításra szánt, és hat E.626-os) erősnek és megbízhatónak bizonyult, és a következő évben állt forgalomba. Az egyetlen gyermekbetegség a tengelyekre szerelt hat 32R motorral volt, amelyek oldalirányban lógtak a keresztirányú gerendák fölött, egy olyan rendszerrel, amelyet a korabeli gőz- és háromfázisú mozdonyok bonyolult oldalsó rúdjainak elkerülésére találtak ki. A sorozatos meghibásodások után úgy döntöttek, hogy a sebességet 95 km/h-ra korlátozzák. A vontatásvezérlést három különböző motorkombináció (soros, soros-párhuzamos, párhuzamos) biztosította ellenállás-alapú reosztátokon keresztül. Az erőátvitel meglehetősen zajos volt, de abban az időben a személyzet kényelme nem volt kiemelt fontosságú. A kocsiszekrény egyetlen acéldarabból állt, csuklós alvázra szerelve. A nagyméretű motorháztetők a végeken korlátozták a sínek láthatóságát, és a harmadik szériától kezdve csökkentették a méretüket.
Tömeggyártás
JŽ E361 sorozat
1930-ban megkezdődött a sorozatgyártás, az első sorozat 85 darabból állt. Közben az E.625-ösöket E.626-osra alakították át. 1934-1938 között rekordszámú, 308 darabot gyártottak, 1939-ben pedig az utolsó, alacsony áttételű sorozatot szállították (később szabványosították őket). Az 1940-es évek új E636-osa kezdetben a motorokat és néhány elektromechanikus berendezést megosztotta az E.626-ossal.
A második világháború pusztításai után, 1946-ban korszerűsítési és javítási program indult. Néhány más egység a korábban Olaszország által megszállt országokban maradt. Tizenhét mozdony került a Jugoszláv Vasutakhoz (E626-os, 1957-től E61-es, 1962-től pedig 361-es sorozatba sorolt mozdonyok), 1958-ban pedig négyet Csehszlovákiának (E 666.0 sorozat). Mivel az E.626-osok már nem voltak alkalmasak a személyszállítási feladatok ellátására, az E.626-osokat teherszállítási szolgálatba állították át, eltekintve attól, hogy Olaszország egyes területein elővárosi vonatokon közlekedjenek.
Az 1970-es években az E.626-osok kiestek az FS kegyeiből, részben a szakszervezetek panaszai miatt, amelyek a személyzet rossz munkakörülményeire vonatkoztak. Tizennégy egységet eladtak magánvasutaknak, a fennmaradó egységeket pedig fokozatosan korszerűbb sorozatokra cserélték, majd selejtezték. Az utolsó kivont egység az E.626.194-es volt, amelyet 1999-ben mentővonatokra használtak.
Irodalom
Klaus Eckert/Torsten Berndt: Lexikon der Lokomotiven. Komet Verlag GmbH, Köln, 2005, ISBN 3-89836-505-0
Ing. W. Messerschmidt: Geschichte der italienischen Elektro- und Diesellokomotiven Orell Füssli, Zürich, 1969, nincs ISBN
Giuseppe Bianchi, Sebastiano Elena, I locomotori a corrente continua a 3000 volt gruppi E.625 ed E.626, in Rivista tecnica delle ferrovie italiane, (1930), n. 5, pp. 189–250, (1930), n. 5, pp. 13–55 e tavv.
Felice Corini, Trazione elettrica, Torino, UTET, 1931, v. 4, pp. 432–433
Giuseppe Bianchi, La unificazione delle locomotive a corrente continua a 3000 volt. Locomotive gruppo E.424 - E.326 - E.626 - E.428 e Automotrici gruppo E.24, in Rivista tecnica delle ferrovie italiane, a. 23, 45 (1934), n. 4, pp. 187–203 e tavv. IX-XII; n. 5, pp. 256–329 e tavv. XIII f. t.; n. 6, pp. 410–417.
Giuseppe Bianchi, Sebastiano Elena, Le locomotive elettriche a corrente continua a 3000 volt gruppo E.626, in Rivista tecnica delle ferrovie italiane, a. , 48 (1935), n. 6, pp. , a. , 49 (1936), n. 1, pp. e tavv.
Felice Corini, Trazione elettrica, Torino, UTET, 1950, v. 2, pp. 193–260, 335-407, 532-533 e tavv.
Erminio Mascherpa, Le locomotive elettriche F.S. del gr. E.626. Primi passi delle continua a 3000 volt in Italia, in Italmodel ferrovie, (1969), n. 147, pp. 4778–4785, n. 148, pp. 4829–4837, (1970) n. 149, pp. 4883–4886
Giovanni Cornolò, Locomotive elettriche FS, Parma, Ermanno Albertelli Editore, 1983, pp. 151–163.
Tiziano Croce, E 626, le locomotive "tuttofare", fascicolo fuori testo Locomotive elettriche in Tutto treno, 5 (1992), n. 40, pp. 1–8
Giovanni Cornolò, Dall'E.626 all'Eurostar. 1928-2008: ottant'anni di locomotive elettriche FS, Parma, Ermanno Albertelli, 2008, ISBN 88-87372-63-2 pp. 101–142
