Ebed (Obid)
A községháza
A községháza
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangközség
Első írásos említés1237
PolgármesterVajda Monika
Irányítószám943 04
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámNZ
Népesség
Teljes népesség1141 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség49 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
Terület24,49 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 46′ 40″, k. h. 18° 38′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 40″, k. h. 18° 38′ 45″
Ebed weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ebed témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ebed (szlovákul Obid) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése

Ebed Párkánytól 6 km-re nyugatra, a Duna bal partjának közelében fekszik. Ebed mellett ömlik a Dunába a Muzslai-patak, melyhez itt csatlakozik az Ebedi-csatorna. A falutól 1,5 kilométerre északra halad a Párkány-Komárom közötti 63-as országút, melyről két leágazáson is megközelíthető. A községhez tartozik a burkolt úton csak Párkányból megközelíthető Ebedi puszta (Obidská pustatina).

Nyugatról Muzsla, északról Kőhídgyarmat, keletről Párkány, délkeletről Esztergom, délről Tát, délnyugatról pedig (néhány száz méteren) Nyergesújfalu határolja. Déli határát a Duna alkotja, mely egyben államhatár is. A községterület északi részén keresztülhalad a Párkány-Érsekújvár közötti 509-es út és a Pozsony-Budapest vasútvonal is.

Élővilága

A faluban 4 gólyafészket tartanak nyilván. Az adatok szerint háromban nagy költések voltak 2013-ban és 2014-ben, a negyediket 2023-ban építették és 2024-ben ebben is volt költés.[2]

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a bronzkorban is éltek emberek, de találtak temetőket az Avar Kaganátus korából és a 11–12. századból is.

A község első említése 1237-ből származik, ekkor birtokosa az esztergomi káptalan volt, amely még II. András királytól kapta adományként. A község azonban nyilvánvalóan sokkal korábbi alapítású. A 12. század második felében már állt temploma, amely 1560 körül pusztult el. Neve 1337-ben a nyitrai káptalan előtt tett birtokegyezségben is előfordul.[3] 1397-ben Ebed felső részén a Duna mellett az esztergomi káptalan viza és tokhalászó birtokát említik.[4] 1438-ban Albert király oklevelében megerősíti a káptalant birtokaiban. Esztergomnak, mint az akkori Magyar Királyság egyik legjelentősebb városának és prímási székhelynek közelsége a falu fejlődésére is kedvezően hatott. A 16. században azonban a sorozatos török támadások miatt hanyatlásnak indult.

1570-ben a falu két részből, Nagyebedből és az akkor lakatlan Kisebedből állt. 1593-ban elfoglalta a török, de 1609-ben már az esztergomi érsekség birtoka. 1664-ben 50 háztartás volt a faluban. A török elleni harcok következtében elnéptelenedett, 1696-ban pusztaként említik és később is csak Faluhely megnevezéssel szerepel. A 18. század elején újratelepült, de a kuruc harcok miatt lakossága a korábbinak csak töredéke volt. 1715-ben 41, 1720-ban 39 háztartás található a községben. A későbbiekben a káptalannak köszönhetően ismét fejlődésnek indult, melyet csak az 1831. évi kolerajárvány akasztott meg. 1848-49-ben a Komárom és Vác környéki harcok miatt többször volt hadszintér a község területe. 1876-ban nagy árvíz, 1888-ban pedig tűzvész sújtotta.

Vályi András szerint "EBED. Magyar falu Esztergom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Párkánytól fél óránnyi meszszeségre, Nána, és Muzsla faluknak szomszédságokban, Szentegyházát néhai Illyés Jánós, volt Esztergomi Káptalanbéli Úr építette, és SZENT ISTVÁN tiszteletére szenteltetett. Helybéli Pap (Localis Capellanus) rendeltetett ide 1786. esztendőben. Határja néhol középszerű, de néhol jó termékenységű, fája kevés, legelője elég, szőleje számos, vagyonnyainak eladására alkalmatossága Esztergomban, és a’ Dunán; de mivel legelőjének, ’s réttyeinek is egy rész elöntetik, második Osztálybéli."[5]

Fényes Elek szerint "Ebed, Esztergom most Komárom vm. magyar falu, közel a Dunához. Esztergomtól nyugotra 1 mfd. 1134 kath. lak. Kath. paroch. templom. Határja egészen róna, s 1-ső osztálybeli; rétje, legelője kövér; bora elég; halászatja a Dunában, kivált vizára nagy fontosságu. F. u. az esztergomi káptalan. A lakosok birnak 1643 hold első, 821 1/2 hold második osztályu szántóföldet, 343 1/2 h. rétet, 750 1/2 kapa szőlőt."[6]

A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1976-ban Párkányhoz csatolták és csak 1999-ben lett újra önálló község.

Népessége

1880-ban 1408 lakosából 1334 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1468 lakosából 1462 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1588 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 1499 lakosából 1493 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1656 lakosából 1593 magyar és 62 csehszlovák volt.

1930-ban 1666 lakosából 1510 magyar és 115 csehszlovák volt.

1941-ben 1647 lakosából 1537 magyar és 2 szlovák volt.

1970-ben 1451 lakosából 1283 magyar és 155 szlovák volt.

2001-ben 1165 lakosából 1026 magyar és 119 szlovák nemzetiségű.

2011-ben 1174 lakosából 931 magyar és 170 szlovák nemzetiségű.

2021-ben 1141 lakosából 821 (+31) magyar, 195 (+28) szlovák, 3 (+2) cigány, 9 egyéb és 113 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Neves személyek

Nevezetességei

A Szent István-templom

Képtár

További információk

Commons:Category:Obid
A Wikimédia Commons tartalmaz Ebed témájú médiaállományokat.


Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk
  3. ↑ Blazovich László-Géczi Lajos 2005: Anjou-kori oklevéltár XXI 1337. Budapest-Szeged, 261-262 No. 456.
  4. ↑ Kollányi Ferenc 1901: Visitatio capituli E. M. Strigoniensis anno 1397. Történelmi Tár 54, 82, 260; Tóth Krisztina 2020: Esztergom megye történeti földrajza a késő középkorban. p. 241.
  5. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  6. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  7. ↑ ma7.sk
  8. ↑ Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010
  9. ↑ 2009-07-12

Források

Kategória