EMD GP15-1 | |
Az Union Pacific Yard (UPY) 742-es pályaszámú GP15-1-e | |
Általános adatok | |
Gyártó | General Motors Electro-Motive Division |
Gyártásban | GP15-1 1976. június–1982. március GP15T 1982. október–1983. április GP15AC 1982. november–1982. december |
Darabszám | GP15-1 310 GP15T 28 GP15AC 34 db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | Bo’Bo’ |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Teljesítmény | |
Névleges | 1500 hp (1100 kW) |
Vontató | 47 000 lbf (210 kN) (GP15-1) |
Hossz | 54 ft 11 in (16,74 m) (GP15-1) |
Szolgálati tömeg | 246 000 lb (111 600 kg) (GP15-1) t |
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
Motor | |
Típusa | GP15-1, GP15AC EMD 12-645E GP15T EMD 8-645E3C |
A Wikimédia Commons tartalmaz EMD GP15-1 témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az EMD GP15-1 négytengelyes dízel-villamos tolatómozdony-sorozat, melyet a General Motors Electro-Motive Division gyártott 1976 júniusa és 1982 márciusa között. A GP15-1 azzal a céllal készült, hogy alternatívát nyújtson az átépítési programokkal szemben, amelyeket sok vasúttársaság alkalmazott a korai vonali tolatómozdony-állományának megújítása során, és általában rendező pályaudvarokon vagy vonali könnyű tolatási feladatok ellátására alkalmazzák. Ezt a mozdonyt egy 12 hengeres EMD 645E motor hajtja, melynek névleges teljesítménye 1500 hp (1119 kW). A GP15-1 egy 50 láb 9 hüvelyk (15,47 m) keretet használ, tengelytávja 29 ft 9 in (9,07 m), és az ütközők közötti hossza 54 ft 11 in (16,74 m). Összesen 310 darabot építettek az amerikai vasutak számára. Számos GP15-1-es még a 2020-as években is szolgálatban van, pályaudvari munkában és könnyű vonali szolgálatban. A hűtőrész hasonló az EMD SD40T-2 és EMD SD45T-2 „alagútmozdonyokon” találhatóakhoz, ami néhány megfigyelőt arra késztetett, hogy az egységeket tévesen ekként vagy GP15T-ként azonosítsák, és éppen ezért a sorozatnak a „bébi alagútmozdony” becenevet adták.[1]
A Missouri Pacific Railroad több egységet vásárolt, mint a másik három vásárló együttvéve. Az MP-egységeknek számos vizuális megkülönböztető jegye van, bár nem mindegyiket alkalmazták következetesen az MP egységeken:
Vasúttársaság[2] | Darabszám | Megjegyzés |
---|---|---|
Chicago and North Western Railway | 25 | A legtöbb azóta a Union Pacific Railroadhoz került |
Conrail | 100 | #1600–1699 A CSX Transportation az összeset kivonta az állományból, majd eladta azokat a GMTX-nek. A Norfolk Southern Railway az összeset kivonta az állományból, majd eladta azokat a Larry′s Truck and Electricnek (LTEX) |
Missouri Pacific Railroad | 160 | A legtöbb azóta a Union Pacific Railroadhoz került |
St. Louis-San Francisco Railway | 25 | #100–124 A BNSF Railway az összeset kivonta az állományból, majd néhányat a GMTX-szel EMD GP38-2-esekre cserélt |
Az EMD 1982 októbere és 1983 áprilisa között 28 példányt gyártott ebből a változatból. Ez a típus nagyon közeli rokon a GP15-1-nek, de turbófeltöltőt használ, hogy a kisebb motorból nagyobb teljesítményt tudjon kihozni. A teljesítményt egy 8 hengeres dízelmotor biztosította, amely 1500 lóerőt (1,12 MW) termel, ugyanannyit, mint a GP15-1, de négy hengerrel kisebb motorral.[1]
Ebből a mozdonytípusból 28 példányt építettek az amerikai vasutak számára. Többségüket a Chessie System kapta C&O 1500−1524 (25 darab) pályaszámon, míg a többi a floridai Apalachicola Northernhez került AN 720–722 (3 darab) számon.[2]
A GP15AC 1982 novembere és decembere között gyártott változat. Ez a modell abban különbözik a GP15-1-től, hogy a Missouri Pacific új AR10 váltakozó áramú generátorokat választott az átépített D32 egyenáramú generátorok helyett. Az egyetlen külső különbség a GP15AC és a GP15-1 között az egyenes oldalsó küszöb (közös az EMD GP15T-vel).
Ebből a mozdonytípusból összesen 34 példány készült: 30 a Missouri Pacific Railroad, illetve négy a venezuelai Instituto de Ferrocarriles del Estado számára.