| Ausonius | |
 | |
| Élete | |
| Születési név | Decimus Magnus Ausonius |
| Született | 310 körül Bordeaux, Franciaország |
| Elhunyt | 392 (kb. 80 évesen) Langon, Franciaország |
| Nemzetiség | római |
| Szülei | Julius Ausonius |
| Házastársa | Attusia Lucana Sabina |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | epigramma, ekloga, levél, idill |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ausonius témájú médiaállományokat. | |
Ausonius, teljes nevén Decimus Magnus Ausonius (Burdigala, ma: Bordeaux, 310 – 392) ókeresztény latin költő. Korának leghíresebb költője volt.
Apja Valentinianus császár udvari orvosa, később Illyricum praefectusa volt. Először jogi tanulmányokkal foglalkozott és mint ügyvéd működött, később szülővárosában az ékesszólást tanította. Valentinianus 365-ben fiának, Gratianusnak nevelését bízta rá, majd quaestornak és praefectus praetoriónak nevezte ki, végül Gratianus 379-ben consuli méltósággal tüntette ki. Császári tanítványának halála után szülőföldjére vonult vissza és csak az irodalomnak élt; meghalt 392-ben.
Versein egyáltalán nem lehet észrevenni, hogy szerzőjük keresztény. Írt epigrammákat, eklogákat, költői leveleket, húsz idillt. Barokkos költő, szójátékok kedvelője. Leghíresebb költeménye a Mosella, melyben Augusta Trevirorumtól (Trier) Bingiumig (a mai Bingen) a Moselen és a Rajnán tett utazását írja le. Megénekelte Bissulát, a kis germán rabszolgalányt, akiben örömét találta, és megénekelte a bordeaux-i főiskola jeles professzorait. Művei elsősorban formai tekintetben számíthatnak érdeklődésre. Prózai munkája a consuli méltóság adományozásáért Gratianushoz intézett köszönő beszéd (gratiarum actio).
Tanítványa volt Paulinus, a későbbi Nolai Szent Paulinus püspök.
