| Chronicon ex chronicis | |
 | |
| I. Henrik király álma, ismeretlen szerző illusztrációja a Chronicon ex chronicisből | |
| Szerző | egy János nevű szerzetes |
| Megírásának időpontja | 12. század |
| Nyelv | latin |
| Témakör | a világ története |
| Műfaj | világkrónika |
| Kiadás | |
| Magyar kiadás | a mű mindmáig nem rendelkezik magyar nyelvű kiadással |
A Chronicon ex chronicis 12. századi latin nyelvű világkrónika, amely a nyugat-közép-angliai Worcester bencés apátságában készült. Fő szerzője egy János nevű szerzetes volt, aki Florenciusz nevű társa segítségével számos történeti művet használt fel az angliai események elbeszéléséhez; szövegük más részeiben a 11. századi ír krónikás, Marianus Scotus munkájára támaszkodtak. A krónika a teremtéssel kezdődik és az 1140. évig tart.
A krónika 1118. évi szakaszának utolsó bejegyzésében a következő olvasható:[1]
| „ | Július 7-én a worcesteri szerzetes Florence meghalt. Aprólékos gonddal végzett tanulmányai és tudós munkássága ezen krónikák krónikáját [chronicarum chronica] minden más között kiemelkedővé tették. Testét föld takarja, lelke az egeket kutatja. Ott, Isten tekintete előtt foglalja el helyét a szentek között örökkön örökké. Amen. | ” |
Történészek ennek alapján úgy vélték, hogy a krónika szövegét az 1118. évig Florenciusz (angol: Florence, latin: Florentius) írta, és magát a művet is (Worcesteri) Florenciusz krónikájaként emlegették; Jánost csak az 1118-1140 közötti bejegyzések szerzőjének tartották.[2][3][4] A szöveg stilisztikai vizsgálata és forrásainak tüzetesebb áttanulmányozása azonban későbbi kutatókat más következtetésre vezetett. A krónika stílusában sem az 1118. év körül, sem máshol nem vehető észre változás, valószínű, hogy a teljes művet ugyanaz a személy fogalmazta;[5][6] egyes 1118 előtti részek pedig Canterburyi Eadmer Historia novorum című munkájának ismeretét mutatják, amelyet szerzője csak 1121-1124 között fejezett be.[7][8]
A krónika fő írója-összeállítója tehát Worcesteri János (megh. 1140 körül)[forrás?] lehetett, akinek nevét két helyen említi a szöveg, egy 1128-as és egy 1138-as bejegyzésnél. Két fennmaradt kéziratot (CCC MS 157 és a chronicula) az ő keze munkájának tartanak.[forrás?]
Egy kortárs krónikás, a szintén benedek rendi Orderic Vitalis Jánost nevezi meg a krónika szerzőjeként:[9]
| „ | Az Angliában született János – gyermekkorától a worcesteri kolostor tagja, tiszteletre méltó jellemű és széles ismeretekkel rendelkező ember – Marianus Scotus krónikáját folytatva nagy hűséggel számol be [I.] Vilmos királyról és az uralkodása, valamint fiai, [II.] Rufus Vilmos és [I.] Henrik király uralkodása alatti eseményekről egészen napjainkig. [...] Az őt [Marianus Scotust] követő Worcesteri János közel egy évszázad eseményeit jegyezte fel, és a tiszteletre méltó Wulstan püspök és szerzetes utasítására munkáját Marianus Krónikájához fűzte; tömören előadva számos figyelemre méltó dolgot a rómaiak, frankok, germánok és más nemzetek történetéből. | ” |
Miben állhatott akkor Florenciusz – János által is elismert – jelentős hozzájárulása? Antonia Gransden és Simon Keynes történészek szerint ő gyűjtötte össze azokat a forrásokat, amelyek alapján János a krónika 9-11. századról szóló részeit megírta.[2][10] Keynes szerint az 1095-ben meghalt Wulfstan püspök Florenciuszt bízta meg a krónika összeállításával, de ő végül csak az anyaggyűjtést végezte el, a szerkesztés és írás feladata már Jánosnak jutott.[2] Wulfstan egy másik fontos történeti dokumentum, az összeállítója után Hemming cartuláriumának nevezett oklevélgyűjtemény elkészítését is egy worcesteri szerzetesre bízta.
János, Florenciusz és Hemming barátok nevei szerepelnek a durhami ''Liber Vitae'' lapjain. A könyv a durhami episzkopális egyháznál látogatást tevők, illetve az egyházat támogatók neveit sorolja fel; a három szerzetest 1096-1112 között, Sámson püspöksége alatt jegyezték fel benne.[2]
A Chronicon öt kéziratban (és egy egyetlen lapból álló töredékben) maradt fenn:
János 1123-ig egy kisebb, a Chronicon szövegén alapuló krónikán is dolgozott. A chronicula ('kis krónika') nevű munkát Dublinban őrzik (MS 503 Trinity College).
Anglia korai történelméről szóló beszámolójához János több forrást is felhasznált, néhányuk napjainkra elveszett.
