Ez a szócikk a római dombról szól. Hasonló címmel lásd még: Capitolium (egyértelműsítő lap).
Róma történelmi központja
Világörökség
Capitolium
Capitolium
Adatok
OrszágOlaszország
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, III, IV, VI
Felvétel éve1980
Elhelyezkedése
Capitolinus (Róma belvárosa)
Capitolinus
Capitolinus
Pozíció Róma belvárosa térképén
é. sz. 41° 53′ 36″, k. h. 12° 28′ 59″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 36″, k. h. 12° 28′ 59″
A Wikimédia Commons tartalmaz Capitolinus témájú médiaállományokat.

A Capitolinus (olaszul: Campidoglio) Róma hét dombjának egyike. Az ókori Róma leginkább tisztelt magaslata volt, szentélyek, templomok álltak rajta,[1] később a város közigazgatási székhelye lett.[2] Eredetileg három kiemelkedése volt, az Arx, a Tarpeius és a Capitolium, de a közöttük lévő mélyedéseket az évszázadok alatt teljesen feltöltötték.[1] Idővel az egyik csúcs, a Capitolium neve áthúzódott az egész dombra. Ebből alakult ki olasz neve. Az antik emlékekből mára csak kevés maradt, a terület mai formáját a Michelangelo Buonarroti által tervezett épületek és az ezek építésekor végzett tereprendezés határozza meg.

Ókor

A Capitolinus és a hat másik domb elhelyezkedése
Iuppitert ábrázoló vésett ékkő. A római hit szerint a Capitoliumon lakott Iuppiter, az emberek és istenek atyja

A domb nagyjából ötven méter magas, az egyik legmagasabb halom a városban,[3] területét tekintve viszont a legkisebb a hét domb közül.[4] A Forum Romanum és a Campus Martius között fekszik.[5] Az ókorban Capitolinus néven ismerték. A rómaiak úgy gondolták, hogy a domb Jupiter otthona. A Capitolium két magaslata között terült el az úgynevezett Asylum, vagyis a menedék, amelyet Romulusz ajándékozott letelepedésre a népnek.[3]

Az egyik kiemelkedésen a Iuppiter Optimus Maximus (Legnagyobb és Legjóságosabb Jupiter) templom állt, ennek romjai jelenleg is láthatók. A templom görögös jellegű volt, méretei – szélessége 50 méter, hossza 70 méter – megközelítették a Pantheonét. A templomnak három hajója volt, a középsőben Jupiter, a két szélsőben Iuno és Minerva szobra kapott helyet. Megépítésére Lucius Tarquinius Priscus római király tett fogadalmat a szabinok elleni háborúban. Az első épületet Marcus Horatius Pulvillus konzul szentelte fel i. e. 509-ben. A középkorban a szentély nagy része elpusztult, szobrait, kincseit széthordták.[2]

A másik magaslaton, az Arxon az Ara Capitolina, vagyis a Capitoliumi oltár állt. A dombon az antik időkben vár is állt. I. e. 386-ban csak ez a fellegvár maradt a rómaiak kezén, amikor Brennus gall hadvezér elfoglalta a várost. A védők a hosszú ostrom alatt éheztek, de mégsem ették meg a Junónak szentelt ludakat. Az állatok ezt azzal „viszonozták”, hogy hangos gágogással ébresztették fel az alvó védőket, amikor a gall katonák egy éjszaka felmásztak a sziklákon. A háború után a rómaiak szentélyt emeltek a dombon az istennőnek. A templom neve Juno Moneta (Figyelmeztető Juno) lett, ami a ludak egykori segítségére emlékeztetett. Mellette pénzverde működött, innen ered a pénz elnevezése (moneta, money) több nyelvben is. Ezekből az épületekből mára semmi nem maradt.[6]

A Junó-szentély fontos szerepet töltött be az antik Rómában. A régészek úgy gondolják, hogy nyitott tetejű templom volt, ahol az augurok figyelték a madarak röptét, hogy megjósolják a város által tervezett lépések kimenetelét. Ide kellett feljönniük először a 14. évüket betöltő fiúknak, amikor felöltötték a toga virilist, vagyis a felnőtté válásukat jelző ruhadarabot. A két kiemelkedés közötti nyergen (Asylum) i. e. 190-ben templomot építettek Veiovis tiszteletére, ennek romjait jól megőrizte a később ide épített állami levéltár.[4]

Az ókorra emlékeztet a Tarpeii-szikla. Legendája szerint a szabinok elleni háborúban Spurius Tarpeius védte a dombot. A támadók megvesztegették a lányát, hogy sikerüljön feljutniuk a sziklára. Azt ígérték, hogy neki adják, amit a bal karjukon hordanak. A lány azt hitte, hogy ékszereket kap majd, de az árulás után a szabinok agyonverték őt a bal kezükkel tartott pajzsukkal. A szikláról, amelyről később az árulókat lelökték, Titus Livius is írt.[2]

Középkor

A keresztény Rómában természetesen elvesztette vallási fontosságát a terület, inkább egyfajta városi közigazgatási központként működött. A Capitoliumon koncolta fel a csőcselék Cola di Rienzót, aki népvezérként próbálta elérni, hogy Róma irányításával egyesüljenek az itáliai városok.[7]

Reneszánsz

A 16. században Michelangelo tervei alapján alakították át a területet, amely ma is őrzi az általa megálmodott térszerkezetet. Mai központja egy reneszánsz tér, a Piazza del Campidoglio, ahova díszlépcső vezet fel a Piazza Venezia felől. A megbízást a tér kialakítására III. Ince pápa adta, aki úgy tervezte, hogy ott fogadja majd V. Károly német-római császárt, 1536-ban. A teret végül csak a 17. században fejezték be.[8]

A tér közepén Marcus Aurelius aranyozott bronzszobra áll. A Piazza del Campidoglio három oldalán a Michelangeló által tervezett, illetve felújított paloták vannak, amelyek közül kettőben ma múzeumok működnek. A létesítményeket föld alatti folyosó köt össze.[1][5]

Nevezetességek

Marcus Aurelius aranyozott bronzszobra

Galéria

Érdekesség

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Ürögdi György: Róma, 66. oldal ISBN 963-2430-40-9
  2. ↑ a b c d e Utazás-Nyaralás.com: Capitolium. [2012. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  3. ↑ a b Olaszországi utak: Capitolium - Róma. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  4. ↑ a b c Mmdtkw.org: Capitoline Hill. (Hozzáférés: 2012. november 24.)
  5. ↑ a b c d Utazás-Nyaralás Infó: Capitolium - Róma. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  6. ↑ Federmayer István: A jelen lévő ókor Tóga. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  7. ↑ Ürögdi György: Róma, 68. oldal ISBN 963-2430-40-9
  8. ↑ a b c d e f Róma - szenvedély: Campidoglio. [2012. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  9. ↑ a b Ürögdi György: Róma, 71. oldal ISBN 963-2430-40-9
  10. ↑ Ürögdi György: Róma, 75. oldal ISBN 963-2430-40-9
Kategória