A barter közgazdasági fogalmának jelentése a pénz nélküli árucsere.[1][2] A barter általában kétoldalú kereskedelmet jelent, bár időnként előfordult többoldalú formában is, ehhez egy egyeztető központot kell létrehozni. A fejlett gazdaságokban a barter alkalmazása ritka, rendkívüli körülmények között folyamodnak csak hozzá. A piaci szereplők általában csak gazdasági válság esetén folyamodnak a barter eszközéhez, amikor a törvényes fizetési eszköz elértéktelenedik vagy egyszerűen nem elérhető.
A KGST-ben a tagországok lényegében kétoldalú barter formájában kereskedtek; a pénz (transzferábilis rubel) csak elszámolási eszköz volt, az éves kétoldalú árucserének elméletben kiegyenlítettnek kellett lennie.
A nemzetközi jellegű angol szó eredetét az ófrancia baroter igére vezetik vissza, amelynek jelentése csal, cserél volt.[3][4]
Adam Smith munkássága óta számos elméleti közgazdász tekintett úgy a barterre, mint a pénz léttejöttét megelőző kereskedelmi módszerre. Ezeket az elméleti megfontolásokat a néprajzi kutatások általánosságban nem tudták alátámasztani. A pénz előtt árucsere ezek szerint inkább az ajándékgazdaság formájában folyt: az emberek az önfenntartó naturálgazdálkodás körülményei között személyes alapon, kölcsönös ajándékozással cserélték ki azokat a termékeiket, amelyek számukra feleslegesek, más számára pedig hasznosak voltak.[5] Amennyiben sor került barterre, akkor az általában idegenek vagy potenciális ellenségek közötti egyszeri aktus volt.[6]