Az apszis (görög-latin: kiöblösödés, boltozat) eredetileg a klasszikus római építészetben a bazilika legtöbbször félkörös, fülke alakú része, amelyben a szószék állt. Tágabb értelemben a templom szentélyének végződését jelenti. Ez a végződés lehet félköríves, mint az ókeresztény bazilikában, sokszögű, sőt lehetnek oldalhajói és sugárkápolnái is, például a román és gótikus stílusú templomokban (a kisebb, alárendelt apszis neve: apszidiola). Általános értelemben mindenféle nagyobb tér keskenyebb végét félkörívvel vagy sokszöggel lezáró, fél kupolával fedett térrész — ekként tehát a mellékszentélyeket sokszor mellékapszis zárja.

A középkori keresztény templomépítészetben az apszist a hajótól korlát (cancellus) választotta el. Ehhez közel állt az oltár, mögötte, a falhoz közel a püspök katedrája, két oldalán a papok padjaival.

A késő római építészetben alakult ki; ekkor világi épületeken (palotákon, thermákon, vásárcsarnokokon, villákon) is előszeretettel alkalmazták.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Cs. Tompos Erzsébet, Zádor Mihály, Sódor Alajos: Az építészet története. Középkor. Egyetemi tankönyv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 2966 4, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 2967 2
• ClearART: Lakberendezési fogalomtár^{[halott link]}
• Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 238–239. o. ISBN 963-05-6800-4  

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Apszis témájú kategóriát.

Kapcsolódó szócikkek

• Szentély
• Apsziskápolna

Ez az építészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!