16. sakkolimpia (1964) (16th Chess Olympiad)
A 16. sakkolimpia helyszíne
Adatok
Rendező	Izrael
Dátum	november 2. – november 25.
Csapatok	50 csapat 294 versenyző
Helyszínek	Sheraton Hotel (Tel-Aviv rendező városban)
Honlap	OlimpBase honlap
Címvédő	Szovjetunió
Győztes	Szovjetunió
← 1962: Várna 1966: Havanna →

A 16. sakkolimpia 1964. november 2. és november 25. között Izraelben, Tel-Avivban került megrendezésre. Helyszíne a Sheraton Hotel volt. Ez volt az első sakkolimpia, amelyet az ázsiai földrészen rendeztek, és ez volt az első olyan, amelyen Ausztrália indulásával mind az öt kontinens képviseltette magát.

A résztvevők

Az eseményen 50 ország vett részt, 294 versenyzővel. A mezőny erősségét a megjelent 31 nemzetközi nagymester és 40 nemzetközi mester jelezte.

A szovjet csapat volt a mezőnyben az egyetlen, amelyben hat nemzetközi nagymester szerepelt. Ennek megfelelően a sorrendben hat alkalommal is elnyert cím után ezúttal is ők voltak a legesélyesebbek az aranyéremre. Az első táblán a világbajnok Tigran Petroszján, a másodikon és harmadikon két exvilágbajnok: Mihail Botvinnik és Vaszilij Szmiszlov, a negyediken Paul Keres, az első tartalék újoncként Leonid Stein, míg a második tartalék a későbbi világbajnok Borisz Szpasszkij volt.

Az amerikai csapatból ezúttal hiányzott Bobby Fischer, helyette azonban szerepelt Samuel Reshevsky, aki az előző két olimpián azért nem játszott, mert nem fogadta el, hogy Fischer mögött csak a második táblán játszhat. A második táblán a magyar származású Benkő Pál játszott. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon az 5 nagymesterrel felálló jugoszláv csapatot, valamint a nyugat-német és a magyar válogatottat.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyása

Az 50 csapatot 7 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, az 5–6. helyezett a „C” döntő, a többiek a „D” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ezután is holtverseny állt volna fenn, akkor a holtversenyben levő csapatok egymás elleni eredménye döntött volna a helyezésekről. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt meggyőző fölénnyel, sorban hetedszer a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság előtt. Magyarország fél ponttal lemaradva a dobogóról a 4. helyen végzett, úgy, hogy a dobogós Jugoszláviát és az NSZK-t is legyőzte. Játékosaink közül Portisch Lajos az első táblán egyéni bronzérmet szerzett, emellett különdíjat kapott, mint az „A” döntőben az első táblán legjobb eredményt elért játékos.^[1]

A verseny eredményei

Elődöntők

• 1. csoport: 1. Szovjetunió 23½, 2. Spanyolország 14, 3. Fülöp-szigetek 11, 4. Chile 10½, 5. Svájc 10%, 6. Venezuela 7½, 7. Dél-afrikai Köztársaság 7.
• 2. csoport: 1. Jugoszlávia 19½, 2. Hollandia 19, 3. Mongólia 14½, 4. Ausztria 12½, 5. Mexikó 10, 6. India 4½, 7. Bolivia 4.
• 3. csoport: 1. Magyarország 20, 2. Izrael 16, 3. Svédország 15, 4. Skócia 11½, 5. Franciaország 11, 6. Írország 6½, 7. Luxemburg 4.
• 4. csoport: 1. Amerikai Egyesült Államok 21, 2. Lengyelország 14½, 3. Anglia 13, 4. Norvégia 11, 5. Törökország 9½, 6. Irán 8, 7. Portugália 7.
• 5. csoport: 1. Románia 18, 2. Csehszlovákia 18, 3. Kuba 12½, 4. Paraguay 11, 5. Kolumbia 10½, 6. Puerto Rico 9½, 7. Ausztrália 4½.
• 6. csoport: 1. Argentína 18½, 2. Kanada 17½, 3. NDK 17, 4. Ecuador 11½, 5. Monaco 7, 6. Írország 7, 7. Uruguay 5½.
• 7. csoport: 1. Bulgária 22½, 2. NSZK 22½, 3. Dánia 18½, 4. Peru 17, 5. Finnország 14½, 6. Görögország 9½, 7. Dominikai Köztársaság 5½, 8. Ciprus 2.

Az „A” döntő végeredménye

H.	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14		+	−	=	Pont
1	Szovjetunió		2	1	2½	2½	4	3	2½	3½	2	4	3	3½	3		10	1	2	36½
2	Jugoszlávia	2		2	1½	2	2	2	3	2	3½	2½	3	3	3½		6	1	6	32
3	NSZK	3	2		1½	2	2	2½	2½	2	2½	3	3½	1	3		7	2	4	30½
4	Magyarország	1½	2½	2½		2½	2	1	3	2	2½	3	2½	3	2		8	2	3	30
5	Csehszlovákia	1½	2	2	1½		1½	2	2	1½	2	3½	3	2½	3½		4	4	5	28½
6	Amerikai Egyesült Államok	0	2	2	2	2½		2	2½	2½	2½	1½	2½	3	2½		7	2	4	27½
7	Bulgária	1	2	1½	3	2	2		3	2	1½	1½	2½	2	3		4	4	5	27
8	Románia	1½	1	1½	1	2	1½	1		3	2½	2½	3	3½	3		6	6	1	27
9	Argentína	½	2	2	2	2½	1½	2	1		2	3	3	2	2½		4	3	6	26
10	Lengyelország	2	½	1½	1½	2	1½	2½	1½	2		3	1	2½	2½		4	6	3	24
11	Hollandia	0	1½	1	1	½	2½	2½	1½	1	1		2½	3	3		5	8	0	21
12	Kanada	1	1	½	1½	1	1½	1½	1	1	3	1½		2	2½		2	10	1	19
13	Spanyolország	½	1	3	1	1½	1	2	½	2	1½	1	2		½		1	9	3	17½
14	Izrael	1	½	1	2	½	1½	1	1	1½	1½	1	1½	3½			1	11	1	17½

Az egyéni legjobb pontszerzők

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Portisch Lajos az első táblások között egyéni bronzérmet szerzett. Portisch, Mihail Botvinnik, Vaszilij Szmiszlov, Pfleger (NSZK), Stein (Szovjetunió) és Matulović (Jugoszlávia) különdíjat kaptak, mint az „A” döntőben legjobb eredményt elért versenyzők.

1. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Wolfgang Uhlmann	NDK	B	15	18	83,3
	Miguel Cuéllar Gacharna	Kolumbia	C	14	18	77,8
	Portisch Lajos	Magyarország	A	12	16	75

2. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Tudev Ujtumen	Mongólia	B	13½	17	79,4
	Heikki Westerinen	Finnország	C	13	17	76,5
	Mihail Botvinnik	Szovjetunió	A	9	12	75

3. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Vaszilij Szmiszlov	Szovjetunió	A	11	13	84,6
	Pablo Vergara	Chile	B	10½	15	70
	Aatos Fred	Finnország	C	11	16	68,8
	Milko Bobotsov	Bulgária	C	11	16	68,8

4. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Paul Keres	Szovjetunió	A	10	12	83,3
	David Friedgood	Dél-afrikai Köztársaság	D	10	12	83,3
	Helmut Pfleger	NSZK	A	12½	15	83,3

5. játékos (1. tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Leonid Stein	Szovjetunió	A	10	13	76,9
	Zdravko Milev	Bulgária	A	11½	16	71,9
	Owen Hindle	Anglia	B	11	16	68,8

6. játékos (2. tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Milan Matulović	Jugoszlávia	A	11	13	84,6
	Günther Möhring	NDK	B	11	13	84,6
	Borisz Szpasszkij	Szovjetunió	A	10½	13	80,8

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei

A magyar versenyzők eredményei

Forduló	Ellenfél	Portisch Lajos		Szabó László		Bilek István		Lengyel Levente		Forintos Győző		Flesch János		Pont
Elődöntő (3. csoport)
1	Izrael	Porath	1	Kraidman	0	Domnitz	1	Aloni	1					3
2	Franciaország	Thiellement	1					Bergraser	1	Noradounguian	1	Zinser	1	4
3	Skócia			Fairhurst	½	Aitken	½			Fallone	1	Baxter	1	3
4	Svédország			Ståhlberg	½			Johansson	½	Nilsson	0	Jansson	1	2
6[2]	Írország	Reilly	1			O’Hare	1	Cassidy	1			De Loughrey	1	4
7	Luxemburg			Philippe	1	Schneider R.	1			Wantz	1	Thill	1	4
„A” döntő
1	Bulgária	Padevsky	0			Tringov	½	Milev	½			Spiridonov	0	1
2	Jugoszlávia	Svetozar Gligorić	½			Ivkov	½	Matanović	1	Parma	½			2½
3	Spanyolország	Medina García	½	Menvielle Lacourrelle	1			Mora	½	Pérez Gonsalves	1			3
4	Szovjetunió	Tigran Petroszján	½	Mihail Botvinnik	½	Vaszilij Szmiszlov	0					Borisz Szpasszkij	½	1½
5	Lengyelország	Doda	½					Bednarski	½	Śliwa	1	Filipowicz	½	2½
6	Argentína	Erich Eliskases	1	Garcia R.	0	Schweber	1			Wechsler	0			2
7	Románia	Ghiţescu	1	Gheorghiu	1	Ciocâltea	½	Radovici	½					3
8	Csehszlovákia	Pachman	1			Filip	½	Kavalek	1			Jansa	0	2½
9	Izrael	Porath	½	Kraidman	0	Domnitz	½	Stepak	1					2
10	Kanada	Anderson	1					Vranesic	1	Suttles	0	Witt	½	2½
11	Hollandia	Kuijpers	1	Langeweg	1	Zuidema	½	Prins	½					3
12	Amerikai Egyesült Államok	Samuel Reshevsky	½	Saidy	1					Bisguier	½	Addison	0	2
13	NSZK	Unzicker	1	Darga	½	Schmid	1	Pfleger	0					2½
Szerzett pontszám (Játszmák száma)		12 (16)		7 (12)		8½ (13)		10 (14)		6 (10)		6½ (11)

Jegyzetek

Források

• OlimpBase
• Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
• Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 1964-es sakkolimpia témájú médiaállományokat.

• Tournament Review
• Frank Große: Die Geschichte der Schacholympiade (V): 1960 – 1966