Szemjon Mihajlovics Bugyonnij | |
![]() | |
1937-ben | |
Született |
1883. április 13. Budyonnovskaya |
Elhunyt |
1973. október 26. (90 évesen)[1][2][3][4] Moszkva[5] |
Állampolgársága | szovjet |
Házastársa | Maria Budyonnaya |
Gyermekei |
|
Szülei | Melania Budyonnaya Mikhail Budyonny |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | M. V. Frunze Katonai Akadémia (–1932) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Temető a Kreml falánál |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szemjon Mihajlovics Bugyonnij témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szemjon Mihajlovics Bugyonnij (1883. április 25. – 1973. október 26.) a Szovjetunió legidősebb marsallja volt. Sztálin egyik legelső támogatója.
Az első világháború során belépett a cári hadseregbe, itt altisztté léptették elő. Majd a oroszországi polgárháborúban ő volt a lovasság megszervezője. 1919 és 1924 között az 1. lovashadsereg parancsnoka.
1936-tól a Szovjetunió marsallja. Az 1937–38-as tisztogatást Sztálin híveként túlélte. 1939 és 1952 között az SZKP KB tagja.
1940–41-ben honvédelmi népbiztos első helyettese, majd a második világháborúban a Barbarossa hadműveletet követően a délnyugati front parancsnoka. Hibás döntései miatt több százezer katonáját bekerítették a németek, ő repülőgéppel távozott a frontról. Ennek következménye az lett, hogy a rangjától megfosztották. A kaukázusi csata során ide irányították, itt meg tudta állítani a német csapatokat. Győzelme után leszerelték.